Gépészeti berendezések üzemeltetése II. [antikvár]

AZ ÓVÓHELYI SZÜRÖ-SZELLÖZTETÖ BERENDEZÉSEK RENDELTETÉSE A korszerű támadó fegyverek megjelenése új, az eddiginél magasabb követelményeket támaszt a polgári védelem létesítményeivel szemben. A szilárdsági szempontból jól megépített létesítmény védőképességét ki kell egészíteni a környezetébe kerülő radioaktív anyagok és vegyi harcanyagok elleni védőképességgel. Ezek mellett biztosítani kell az óvóhelyen menedéket kereső személyek életben maradásához és munkavégző képességének megőrzéséhez szükséges feltételeket, tehát mindenek előtt kellő mennyiségű levegőt. Ezt a feladatot oldják meg a szűrő-szellőztető berendezések, amelyek el vannak látva megfelelő léglökésvédő szerkezetekkel, porszűrőkkel, füst és vegyi harcanyag szűrőkkel. Az ezeken keresztül bejutó levegő már teljesen tisztán kerül a benntartózkodó személyekhez. A gép által beszállított levegő az óvóhely kellő légzáró kiképzése mellett a belső térben némi túlnyomást hoz létre, mely a határoló falakon és a nyílászárók esetleges résein keresztül kifelé irányuló légáramlást eredményez, minek következtében lehetetlenné válik a külső térben esetleg meglevő szennyező és mérgező anyagok diffúzió vagy légáramlás útján történő bejutása. A berendezés által beszállított szűrt levegő szükséges mennyiségét tehát a benntartózkodók levegőszükségletén kívül a belső túlnyomás elérése is meghatározza. A benntartózkodó személyek levegő szükségletét a régi normák a következőképpen határozzák meg: a) passzív személyek (felnőtt, egészséges emberek) 1,0—1,2 m3/ó fő; b) igényesebb személyek (gyermek, beteg, öreg) 1,5—1,8 m3/ó fő; c) különféle polgári védelmi szakszolgálatosok részére 1,5—1,8 m3/ó fő. 102