Géptan II. [antikvár]

AJ TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS A belsőégésű motorokkal folytatott próbálkozásokról már a XVII. század végéről több feljegyzés tanúskodik. A mai értelemben vett motorok, amelyeknél a hengerben történik a tüzelőanyag elégetése, a XIX. század második felében kezdtek elterjedni, amikor a városokban általánossá vált a gázvilágítás, és így az alkalmas tüzelőanyag rendelkezésre állt. A belsőégésű gépekben ugyanis, melyekben a tüzelőanyag elégetése magában a munkahengerben történik, csak szilárd maradékot nem hagyó tüzelőanyagot lehet elégetni. Ez a múlt században csak a gáz lehetett, mivel a folyékony ásványi tüzíelő-aiiyagok még nem voltak ismeretesek. Az első használható gázmotort 1860-ban Lenoir francia mechanikus készítette. Hajtására világítógázt használt. A kettős elrendezésű, mindkét végén zárt hengerű, kettős működésű keresztfejes, sík-tolattyús, vízhűtésű és villamos szikragyújtással működő motor igen gyorsan elterjedt. A fejlődés következő állomása a Langen—Otto-féle atmoszférás gázmotor volt. Az eddig emhtett két gázgép sűrítés nélküli motor volt, azonkívül egy munkaperiódus egy fordulat, vagyis két ütem alatt folyt le, tehát ezek a kétütemű rendszerbe sorolhatók. A gázgépek fejlődésének legközelebbi fontos állomása a sűrítésnek alkalmazása volt még a nyújtás előttj arai a négyütemű működési elvhez vezetett. A négyütemű gázmotor megalkotása Ottó nevéhez fűződik. A világítógáz motorok mellett kezdtek folyékony tüzelőanyaggal — benzin, petróleum — hajtott motorokat is gyártani, mert ezzel jelentős fajlagos teljesítménynövelésre volt kilátás. Hazánkban az első motort 1883-ban Csonka /á^oí, a Műegyetem gépműhely vezetője készítette, mely a gépműhely energiaszükségletét látta el í888-ig. Iparszerűleg a Ganz-gyárban indult meg a motorgyártás Bánki Donát és Csonka János közreműködésével. Bánki a folyékony tüzelőanyaggal dolgozó motor egyik legfontosabb szervét, a karburátort Csonkával együtt dolgozta ki világvi- 11