Géprajz, gépelemek III. [antikvár]

s.l. A hengeres fogaskerekek geometriája, gyártása és szilárdsági méretezése s.1.1. A fogaskerekek egyes fogalmainak értelmezése, elnevezése és betűjelei A következőkben ismerkedjünk meg az MSZ 7490. rövid kivonatával (S.1.1. táblázat), ami összefoglalja és meghatározza a fogaskerékpárok geometriai viszonyait, valamint megadja a geometriai fogalmak és a fogaskerekeket terhelő erők jeleit. A szabvány 1976. január 1-én lépett hatályba és ezzel egyidejűleg több jelölési mód megváltozott. A felsorolás csak az üzemmérnöki gyakorlatban előforduló fogalmakra korlátozódik. S.1.2. Szabványos modulok A fogaskerékgyártáshoz használt szerszámok gazdaságos gyártása, valamint a gyártott kerekek csereszabatosságának biztosítása céljából a modul értékeket az MSZ 434 határozza meg (S.1.2. táblázat). Az S.1.2. táblázatban a modulok két sorozatban szerepelnek. Az 1. sorozat értékeit a fogaskerekek tervezésekor előnyben kell részesíteni a 2. sorozat értékeivel szemben. A táblázat szerinti modulokon kívül — indokolt esetben — alkalmazhatók a következő modulok is: a finommechanikai iparban 0,16 és 0,65 mm; a gépjárműiparban 3,25; 3,75 és 4,25 mm; a traktoriparban: 6,5 mm. A ferde- és nyílfogazatú hengereskerekek szabványos értékű modulja a normál modul, kivételes esetekben a homlokmodul is lehet. A kúpkerekek modulja általában a külső fogvégre számított homlokmodul. Indokolt esetben ez is eltérhet a szabványos moduloktól. S.1.3. Az evolvensfüggvény értékei Az evolvensprofilú fogaskerekeknél bizonyos geometriai számítások végzése során (pl. fogvastagság számítása vagy az általános fogazat geometriai számí- tásai) szükségünk van az evolvensszög értékeire, amit az inv a = tg a — a egyenletből határozhatunk meg. A különböző a-szög-höz tartozó inv a értékeket az S.1.3. táblázat tartalmazza. S.1.4. Számítások a fogaskerekek alapvető geometriai viszonyaival kapcsolatban A mérnöki gyakorlatban a fogaskerekek tervezéséhez geometriai számításokat pontosan kell végezni. A fogaskerekek műhelyrajzának adattáblázatai ezért előírják; hogy a fogaskerék bizonyos adatait milyen — azaz hány tizedesjegy — pontossággal kell megadni, így pl. a: profileltolás tényezőjét 6 tizedesnyi, a többfogméretet 3 tizedesnyi, az osztókör átmérőt 3 tizedesnyi, az alapkörátmérőt 5 tizedesnyi pontossággal kell megadni. Itt jegyezzük meg, liogy a fogaskerekek geometriai méretezésével kapcsolatban van egy olyan kialakult gyakorlat, hogy szinte minden geometriai méretet hét tizedesnyi pontossággal számolnak. Jóllehet ez manapság a zsebszámológépek világában nem jelent nagy megterhelést, de helyenként teljesen felesleges. Ennek a gyakorlatnak az a magyarázata, hogy Maag, amikor fogazási rendszerét feltalálta, annak lényegét nem árulta el soha senkinek, hanem fogazási táblázatokat árult jó pénzért. Viszont számolt azzal, hogy a táblázat .ilapján többen rájönnek a fogazási metodikájának a lényegére. Ezért a számításokat szándékosan a logaritmus táblázatoknak egy olyan zónájába terelte (log 1 = 0 környezetébe), ahol a logaritmustáblák viszonylag pontatlanok és a helyes számításokhoz hét-nyolc tizedesnyi pontosságra van szükség. Innen ered valamennyi fogazási táblázat elrettentően sok tizedesre megadott értéke. A gyakorlatban tehát nincs rá szükség, de megszokásból sokan alkalmazzák még ezt a hihetetlen pontosságot. Ezt a hibás módszert Jurek Jenő, a Budapesti Műszaki Egyetem tanára, aki neves fogaskerékszakértö is volt, a következőképpen jellemezte; ,, , olyan ez, mintha egy kocsi szenei lemérnénk, azután a tetejére rátennénk a zsebóránkat, újfent lemérnénk és a két mérés különbségét vennénk a zsebóra súlyának."