Gépszerkezet- és gépkezeléstan II/I. [antikvár]

Részlet: I. TERMODINAMIKA A termodinamika a műszaki hőtannak az az ága, amely a hőenergia mechanikai munkává való átalakításának törvényszerűségeivel foglalkozik. Ebben a fejezetben vizsgálni fogjuk tehát a. munkavégzésre alkalmas testeknek, amilyenek a gázok, a vízgőz stb. hőenergiával kapcsolatos állapotváltozásait, az állapotváltozásokból alkotható munkafolyamatokat s az ezek révén való munkanyerés lehetőségeit és törvényszerűségeit. Az így nyert törvényszerűségek azután útmutatást fognak nyújtani arra nézve, hogy hogyan kell hőerőgépeinkben ezeket a munkafolyamatokat megvalósítani ahhoz, hogy azok a leggazdaságosabban dolgozzanak. A) I. FŐTÉTEL 1. Az energia megmaradásának elve Azt, hogy , mi az energia, nem tudjuk. Még senki sem látott energiát. Mindenesetre munkavégzőképességet értünk alatta s megjelenési formáit ismerjük. Egyik ilyen megjelenési formája a hőenergia is. A hő lényegében a gázok és folyadékok molekuláinak haladó és forgó mozgásbeli kinetikai energiája, a szilárd testeknél pedig a térrács atomjainak egy nyugalmi helyzet körül végzett rezgő mozgásának energiája. Röviden tehát a'testek molekulái hőmozgásá-nak energiája. Ilyenmódon hőről mindig csak valamilyen testtel, vagy más szóval, közeggel kapcsolatban beszélhetünk. Az egész termodinamika épülete két tapasztalati tételre van felépítve : az egyik az egyenértékűség elve, vagy a termodinamika mennyiségi elve, a másik a termodinamika minőségi elve. ki előbbit a termodinamika l. főtételének, az utóbbit a termodinamika II. főtételének is nevezzük. Mindkettő szigorú, tapasztalati úton nyert természeti törvény, amelyek kivételt nem tűrnek. A mennyiségi elv tulajdonképpen az energia megmaradásának törvénye, amely úgy szól,, hogy egy lezárt rendszer energiája állandó. Rendszer alatt azon testek összességét értjük, amelyeket az adott állapotváltozás vagy munkafolyamat vizsgálatánál figyelembe aka-