Anyag- és gyártásismeret I-IV. [antikvár]

A paplc anyag- és gyértésismerete A papir közszükségleti cikk volt már több, mint két évezreddel ezelőtt Kinában, a papirkészités őshazájában. A papir a gondolatközlés és rögzités hordozóanyaga, majd később sokirányú ipari nyersanyag. Llőállitása hosszú fejlődés eredménye. Az első anyag, melyre az ember gondolatait rögzítette.a kŐ volt. Brre a legrégibb időben alkalmasnak látszotta sima szikla. Hátrányos volt azonban helyhezkötöttsége. Később már hordozható lapos kőtáblákat használtak az Írásjelek rögzítésére. A következő lépcső az agyagtábla volt. Mezopotámiában a folyók agyagos hordaléka és az ebből leszürődött, formálható masszája üledék e célra kézenfekvően kínálkozott. Asszíria királyának i.e. Y11. században Ninivében már 30.000 db-hóL álló cserépkönyvtára volt. Évezredes fejlődés során már ez sem elégítette ki az igényeket. A kultura fejlődött, a feljegyzések, közlemények sokasodtak. Igy a világ egyes részein ólomlapo^t, viasztáblákat, más részein falevelekből,vagy növényi háncsanyagból készitett lapokat használtaik. A felső egyiptomi ásatások során Thébában a modern világ szeme elé került a legrégibb papiruszon irott okmány /ma a Párisi Nemzeti Könyvtár őrzi -i.e. 3350-ből). Az egyiptomiak a papiraaz tnkaroaet haaználták. Ezt az anyagot egy Egyiptomban honos nádfajta, a Cyperua papyrus nevű növény háncsából készítették. Annak ellenére, hogy a papiruszból készült Írólapok csak annyiban haaonlitaaak a ma használt papiroshoz, ' hogy szintén növényi eredatüek, mégis minden nyelvhasználat átvette ezt az elnevezést.