Anyagismeret és technológia IV. [antikvár]

Első fejezet HEGESZTÉS I. HEGESZTÉS FOÜAIWA, JELKKTÖSÉGE, HEGESZTŐ ELJÁHÁSOK A fémekből és ötvözeteikből készített szerkezeteket többféle módon lehet szerves« egésszé összekötni. A kötésmóűok e'?yik főcsoportja az alkatrészek kötésére külső erőt használ, melynek köz-vetitésére huzalt, éket, csavart vagy szegecset alkalmaz. A külső erővel létesített kötés az alkatrészeket egybe foglalja anélkül, hogy különállóságukat megszüntetné. Ezen kötésfajták a foRlala-tos kötéswK ^ A kötésmódok másik főcsoportja az alkatrészek kötésére belső erőket, a fémek atomjait és molekuláit összetartó erőket használja fel- Ez a kötésmód kohézlos /hegesztett/ kötés, az előállítására alkalmas technológiai eljárás a hegesztés. A fejlődés során olyan kötésmód is kialakult, mely az előbbi két eljárás között átmenetet képez. Ez a forrasztott kötés. Forrasztásnál szintén belső erő hozza létre a kötést, de a^- eljárás folyamán a kötendő részeket nem olvasztják meg, csak a forrasz an;>'agot, ajnely kapilláris vonzással szivódik be a kötendő részek felületébe és ott megszilárdulva kötést eredményez. A hegesztés jelentősé ^e a következőkben foglalható össze: 1. a hegesztett és a foglalatos kötésmód a sztatikus igénybevételek viselése szempontjából egyenértékű, 2. Összetett és fárasztó igénybevételek viselésében a hegesztett kötés mindig jobb a foglalatos kötésnél, anyagtakarékosság szempontjából a hegesztett kötés mindig előnyösebb, munkaigényesség szempontjából a hefresztett kötés az esetek többségében elŐnyÖsebb. Az anyagmegtakaritás a hegesztel;t és szegecselt kctés össze-hasotilitáLja kapcsán a legszembetűnőbb /l* ábra/. - -