Anyagismeret és technológia IV. [antikvár]

Első fejezet HEGESZTÉS I. HEGESZTÉS FOGAIMA, JELENTŐSÉGE, HEGESZTŐ ELJÁRÁSOK A fémekből és ötvözeteikből készített szerkezeteket többféle módon lehet szerves egésszé összekötni. A kötésmódok egyik főcsoportja az alkatrészek kötésére külső erőt használ, melynek közvetítésére huzalt, éket, csavart vagy szegecset alkalmaz. A külső erővel létesített kötés az alkatrészeket egybe foglalja anélkül, hogy különállóságukat megszüntetné. Ezen kötésfajták a foglalatos kötésoK A kötésmódok másik főcsoportja az alkatrészek kötésére belső erőket, a fémek atomjait és molekuláit összetartó erőket használja fel. Ez a kötésmód kohézios /hegesztett/ kötés, az előállítására alkalmas technológiai eljárás a hegesztés. A fejlődés során olyan kötésmód is kialakult, mely az előbbi két eljárás között átmenetet képez. Ez a forrasztott kötés. Forrasztásnál szintén belső erő hozza létre a kötést, de az eljárás folyamán a kötendő részeket nem olvasztják meg, csak a forrasz anyagot, aiUely kapilláris vonzással szivódik be a kötendő részek felületébe és ott megszilárdulva kötést eredményez. A hegesztés jelentőséje a következőkben foglalható össze: 1. a hegesztett és a foglalatos kötésmód a sztatikus igénybevételek viselése szempontjából egyenértékű, 2. összetett és fárasztó igénybevételek viselésében a hegesztett kötés mindig jobb a foglalatos kötésnél, anyagtakarókosság szempontjából a hegesztett kötés mindig elönyösebb, munkaigényesség 3zeTi5)ontjából a hegesztett kötés az esetek többségében előnyöeebb. Az anyagmegtakar1tás a hegesztett és szegecselt kötés össze-hasonlitása kapcsán a legszembetűnőbb /l. ábra/. - 3 -