Anyagismeret - technológia III. [antikvár]

Első rész Fémek és ötvözetek anyagvizsgálata Az anyagvizagálat célja A szerkezeti anyagok vizsgálatéval, annak feldolgozáaa, illetve használata közbeni viselkedését kiváinjuk megismerni. Ezeket az anyagra jellemző tulajdonságokat az igénybevétel módja szerint szokás meghatározni és csoportosítani, mivel az anyag-.iellemzők az igénybevétel módjától is függenek. Az alkatrészek tervezésénél, méretezésénél egyik legfontosabb anyagjellemző a szilárdsági tulajdonság. Az anyag szilárdsági tulajdonságát, ha egyenletesen változó erőhatásokkal terhelve vizsgáljuk, statikus anyagjellemzőnek nevezzük. A statikus anyagvizsgálat az igénybevétel módja szerint lehet: huzó, nyomó, hajlitó, nyiró, csavaró. Az alkatrészek, szerkezeti-elemek működésük közben nem mindig egyenletes vagy lassan változó igénybevételnek vannak kitéve, hanem sok esetben gyorsan változó és ismétlődő terhelésnek. Ezek szerint az anyagjellemzőit változó nagyságú és irányú erőhatásnak kitéve, dinamikus igénybevétellel is vizsgálni kell. ¦ A statikus és dinamikus vizsgálatok során nyert mérőszámokat az alkatrész szilárdsági méretezésénél, a tervezők igen jól tudják használni. Az alkatrész alakithatósága, megmunkálhatósága nem állapítható meg az anyag statikus és dinamikas tulajdonságaiból. A technológusnak szüksége van az alkatrész helyes megmunkálásának előírásánál, az anyag megmunkálással szembeni viselkedésének ismeretére. Ezeket a tulajdonságokat, technológiai próbákkal határozzuk meg. A teohnolÓRiai próba során az anyag önthetőségi, ková-csolhatósági, hegeszthetőségi, hajlithatósági, forgácsolhatóaági stb. vizsgálatát meghatározott formula szerint végezzük el. Például egy karosszérialemez hajlithatóságát ugy vizsgálhatjuk meg, hogy a lemezből egy próba darabot (lemez-sávot) levágunk és aat - 5 -