Az elméleti mechanikai technológia alapelvei és a fémek technológiája I. [antikvár]

E munkámmal régi tartozásomnak teszek eleget. Hogy ezt előbb nem válthattam be, annak leginkább az az oka, hogy a mechanikai technológia, mint tudományág, most van kialakulóban, rendszerbe foglalása előtt tehát igen sok részletét kellett kidolgoznom, amelyeket hozzászólás céljából az anyagvizsgálók nemzetközi szövetségének kongresszusain tettem közzé; továbbá az a körülmény, hogy minden kongresszuson újabb eszmék hangzottak el, amelyeket feldolgozva elméletem keretébe kellett beillesztenem. Saját kísérleteim és azok eredményeinek kidolgozása a kongresszusok számára, valamint az ott elhangzott újabb eszmék feldolgozása a kongresszusok hároméves időközében erőmet teljesen lefoglalta. 1914-ben azonban, minthogy a háború kitörése miatt a tervbe vett szentpétervári kongresszus elmaradt, időmmel szabadon rendelkeztem s hozzáláthattam ahhoz, hogy elméleti fejtegetéseimet rendszerbe foglaljam s munkámnak, az elméleti vagy oknyomozó technológiának, közzétételét megkezdjem. Munkám alapját azok az elvek alkotják, amelyeket »Az elméleti mechanikai technológia néhány alaptétele címén már 1896-ban tettem közzé, 1913-ban tartott akadémiai székfoglalómban »A maradó, vagyis az ideigtartó s maradandó alakváltozások mechanikájának alaptételei és alkalmazásuk» című értekezésemben kellőleg mélyítettem. Az alapelveket két kötetben foglalom össze. Az első kötetben a belső erőknek a szilárd anyagok mechanikai tulajdonságaira gyakorolt hatásán kívül azokat az alakításokat is tárgyalom, amelyek a halmazállapot megváltoztatásával járnak, amelyeknél a melegségnek és az oldásnak van fontos szerepe.