Belsőégésű motorok I. [antikvár]

BEVÉZETÉS A belsőégésű motort történeti fejlődése A gőzgépek rendkívül rossz hatásfoka, amely a mult század elején főleg a Carno* körfolyamat ismertté válása után lett nyilvánvaló, arra indította a • • ¦ thermodinamikával foglalkozókat, hogy a vizgőz kiküszöbölésével állítsanak elő hőerőgépeket. A gőzgép előtt a belsőégésű motorokkal folytatott próbálkozások a XVII. század végére nyúlnak vissza. Mig Hautefeui^le (1678) Huyghens (1680) és Papin még puskaport akartak felhasználni a motorban tüzelőanyagként, addig Leben (1801) Brown (1823) Barnett (1838) Drake (1842) és Barsanti-Mateucci (1854) már vüágitógázra gondoltak. Ezek azonban mind csak kezdeti próbálkozások voltak, és több közülük még a kivitelig sem jutott el. Időközben a gőzgép fejlődése során megszületett az egyszerűsített forgaty-tyus mechanizmus. Tehát a dugattyus belsőégésű motorok számára rendelkezésre álltak az erőátviteli szerkezetek. Az első iparilag is használható belsőégésű motor a francia Lenoir által (1860) szerkesztett világitógázzal működő gázgép volt. Fekvő gőzgéphez hasonlított. Mindkét végén zárt hengerben jól záró dugattyu mozgott. Az egyenesbevezetést a gőzgépeknél használt keresztfejjel oldotta meg. Könyökös tengelyt, villás hajtórudat, lendkereket és a viz-hűtést alkalmazta. A vezérlést excenterrel végezte. Levegő és gáz keveréket szívott be, elektromos szikra gyújtotta meg. A kompresszió nélküli motor, igaz ugyan, hogy csendesen, nyugodtan dolgozott, de a beígért 0,5 m^/Leó helyett 3 m^/Leó fogyasztás miatt, az alig 4%-os hatásfokú motor járműhajtásra nem volt alkalmas. A fejlődés következő szakasza elméleti alapon a hatásfok növelését tűzte ki célul. 1861-ben Ottó, köhii kereskedő kísérletezett összenyomott keverék meggyújtásával. Használható gépet ekkor azonban még nem sikerült szerkesztenie. Közben 1861-ben Beau és Rochas röpiratában kiadja a mai négyűteaaü motor működésének alapelvét. Ottó, Langen mérnökkel tovább kísérletezik és megszerkeszti, majd az 1867-es párizsi kiállltásoi). bemutatja az Ottó-Langen-féle _ atmoszférikus gázgépet. Egy felül nyitott hengerben mozgAtt a szabad dugattyu. Ez a gép tulajdonképpen ugy működött, hogy az egyik ütemben az égési nyomás a dugattyijt felfelé lökte, majd a másik ütemben a dugattyu á saját súlyánál fogva újból lefelé mozgott. A haladó mozgást egy kilinesmü alakította át a főtengelyen forgómozgássá. Tüzelőanyagfogyasztása kevesebb volt, mint a Lenoir gépeké; hatásfoka a 15%-ot is elérte. Ezzel magyarázható, hogy aránylag rövid idő leforgása alatt több, mint 5000 gépet állítottak üzembe 1/2 és 3 LE teljesítménnyel. Az első üzemképes négyütemű gázgépet 1873-tían Reitmann készítette. - 3 -