Gépipari anyag- és gyártásismeret II. [antikvár]

L METALLOGRÁFIAI ALAPFOGALMAK BEVEZETÉS „A metallográfia (fémszerkezettan) az a tudomány, amely a fémek ós ötvözetek fizikai, kémiai és mechanikai tulajdonságait rendszerbe foglalva ismerteti." A fenti meghatározásból következik, hogy a metallográfia szoros kapcsolatban van a kémiával, fizikával, azonkívül a kohászattal és a technológiával, tehát a fémek előállításával és feldolgozásával foglalkozó tudományokkal. Ismeretes, hogy a fémek a kohóból kikerülve, még nem használhatók fel azonnal. Előbb megfelelő állapotba kell őket hoznunk, hogy elég kemények, illetve elég szívósak legyenek a használat közben rájuk ható különféle terhelések elviselésére. A metallográfia tehát nemcsak a kohászatra vonatkozólag ad irányítást, útmutatást, hanem a további feldolgozásra is. Megmondja a technológusoknak, hogy bizonyos céira milyen anyagot válasz-szanak ki, és annak hogj^'an adják meg a kívánt alakot stb. A metallográfia mint tudomány igen fiatal nemcsak az évezredek óta ismert matematikához, fizikához, csillagászathoz képest, hanem a fémek felhasználása kezdetének idejéhez képest is. Egyiptomban már 6000 évvel ezelőtt ismeretes volt, hogyan lehet a rezet érceiből kiolvasztani. A mai értelemben vett metallográfiáról azonban csak az utolsó 100 évben beszélhetünk, amikor a fémek szövetszerkezetének vizsgálatára alkalmas eszközt, az ún. fémmikroszkópot feltalálták. A fémek vizsgálatában a legnagyobb munkát 6. Tamman és tanítványai végezték. Néhány év alatt száznál több fémötvözet állapotábráját dolgozták ki főbb vonásokban. Ugyanezzel foglalkoztak kb. ugyanebben az időben N. Sz. Kurnakov és iskolája és még sokan mások. A kétalkotós ötvözetek állapotábráit N. Hansen foglalta össze 1936-ban megjelent munkájában. Fontos lépés volt a metallográfia történetében 1912-ben Laue kutatásainak eredménye. Laue röntgensugarakkal igazolta, hogy a fémek kristályos szerkezetűek. Hazánkban legelőször Kerpely Antal, a Selmecbányái Vaskohászati Tanszék tanára kezdett metallográfiával foglalkozni. A Budapesti Műegyetemen 1880-ban Ee]tő Sándor, a Mechanikai Technológiai Tanszék tanára rendkívül sokoldalú mtmkát végzett a technológia egész területén, és itt mint segédtudományra a metallográfiára is szüksége volt. 3