Hegesztő újítások és munkamódszerek [antikvár]

Részlet a műből: "I. ELEKTRÓDÁK ÉS ALKALMAZÁSI TERÜLETÜK A kapitalista államok iparának egyik jellemző vonása, hogy egy-egy jövedelmező iparággal több vállalat is igen nagy méretekben foglalkozik. Közismerten az ilyen jövedelmező gyártási ágak közé tartozik a hegesztő elektródák gyártása is. Hazánkban a felszabadulás előtt ugyancsak két gyár állított eiő elektródákat, de ezek is igen sok gyártmánnyal versenyeztek egymással. Jellemző adat, hogy csak az acélok kötőhegesztésére 28 különböző elnevezésű elektródát hoztak forgalomba. Ezenkívül azonban egyes műszaki kereskedők még külföldi gyártmányú elektródákat is árusítottak. Érthető, hogy ebből a nagy választékból a legkülönbözőbb célokra meg lehetett találni a megfelelő elektródát és minden vállalat, sőt mondhatjuk minden hegesztő, sajátos igényét legjobban kielégítő gyártmánnyal dolgozhatott. Az így kialakult helyzetnek azonban sok hátránya volt. A gyárak az egyes típusokból és méretekből csak kis mennyiséget gyártottak, a gyakori átállások pedig a gépek és berendezések rossz kihasználását idézték elő. Ezenkívül a sok típus okozta nagy raktárkészlet aránytalanul nagy tőkét is kötött le. Ez a helyzet a fogyasztók számára sem volt előnyös, mert a szükségletek kielégítésére ők is nagy raktárkészletet voltak kénytelenek tartani és néha nem kis fáradságot okozott számukra a megfelelő típus kiválasztása a több hasonló közül. Az elmondottak alapján érthető, hogy a nagy vasipari üzemek államosítása után győzött az az irányzat, hogy minél kevesebb, de sokoldalú felhasználásra alkalmas elektródafajtát gyártsanak üzemeink részére. Abban az időben az acél kötőhegesztéséhez a következő öt típus előállítása elégségesnek látszott (mai jelölésük megfelelő elnevezéssel): E 34, E 42, E 48, E 50 és E 55. A fogyasztók azonban még ezt a korlátolt választékot sem tudták igényeiknek megfelelően megkapni. Az E 48 és E 55 típusokat előbb még ki kellett kísérletezni, az E 48 típus külföldi alapanya- 3"