Hő- és áramlástechnikai feladatok [antikvár]

1.BEVEZETES A problémamegoldó gondolkodás fejlesztése előbb egyszerűbb, majd később összetettebb feladatok megoldásával lehetséges. A felsőfokú képzés sarkalatos pontja, hogy az ismeretek egy részét a gyakorlatban rutinnal is alkalmazzuk. Sajnos a feladatmegoldó tantermi gyakorlatok során a hallgatók túhiyomó többsége passzív szerephez jut, mert a feladatot az idő rövidsége miatt, többnyire a gyakorlatvezető tanár dolgozza ki. Tehát gyakoroljon otthon a hallgató! De megteszi-e ezt, és ha igen, akkor hogyan ellenőrizzük? Hazánkban a felsőfokú műszaki képzésben a hetvenes évekig megfelelt az azonos algoritmu-sú feladatokon történő gyakoroltatás, csakhogy ezt a számítástechnika elterjedése - annak előnyére - rombadöntötte. A jó képességű hallgatók szoftverei a gyengébbeket szolgaságra kárhoztatták, tehát az ilyen jellegű feladatok egy részét el kellett hagyni. Úgy gondoljuk, ez is egyféle bizonyítéka annak, hogy a felsőfokú oktatásban tömegszerű módszerekkel nem lehet eredményt elérni. Ez a tapasztalat szülte azt az elképzelésünket, hogy olyan példatárat adjunk közre, amely a hallgatói létszámhoz igazodva megfelelő mennyiségű feladatanyagot tartalmaz. Igy a tantermi foglalkozások célja mintafeladatok kidolgozása, ill. azok megoldási módszereinek bemutatása és csak részbeni gyakoroltatása. Természetesen olyan feladatok kidolgozását mutatjuk be, amelyek az otthoni önálló munka szempontjából iránymutatók. Nem kétséges, az eredeti, alkotó gondolkodásmód kifejlesztése gyötrődés nélkül elképzelhetetlen. Minthogy a megoldási eredmények ismeretében az önellenőrzésről automatikusan lemondatnánk a hallgatót, ezért nincs szándékunkban e helyen közölni azokat. Még a jól megoldott feladat tudatában is számos ponton bizonytalanok vagyunk, így éppen ez az a bizonytalanság, ami arra ösztönöz, hogy újabb bizonyosságot szerezzünk, önellenőrzés útján. Hallgatóink figyelmét a jegyzetek használata mellett méginkább a szakkönyvek használatára hívjuk fel, és különösen arra, hogy megoldásaikat többféleképpen ellenőrizzék, hasonlítsák össze eredményeiket más ismereteikkel, hogy reális műszaki gondolkodásmódjuk kialakulhasson, hogy alkotásaik megvalósíthatók, a mindenkori igényeknek legmegfelelőbbek, gazdaságosak legyenek. Feladatainkban nem adtuk meg a mennyiségek jelöléseit, mert ezekre egységes rendszert alkotni csak szűk szakmai területen lehetséges. A megoldások során tartsuk be a mindenkori szabványok előírásait, az adott témában érvényes szokvány jelöléseket, vagy végső soron a feladat logikai jellegéből adódó jelölési rendet! Végül, soha ne feledjük, minden elmélet értékmérője a gyakorlat! Budapest, 1995. A szerkesztő