Szerkezeti anyagok technológiája IV. rész [antikvár]

1« Faaaj-agQk 101« A fa szerkezete 101«!» A fa makroszkópos szerkezete Ipari fa alatt a kéltétől és háncsától megtisztított törzsét, ágait és gyökerét értjük a ter-mészdtben növó' fáknak és bokroknak. Szerkezeti anyagként rendszerint csak a fák törzsét használják fel. A fa anyaga nem tömör és egynemű, hisuiem különféle alakú ég különböző nagyságú üregeket tartalmazó sejtekből nagymérvű anizotrópiával és inhomoge-nitással organikus anyagokból felépített sejtiialmaz, Anizotropnak nevezzük ajzt ajz anyagot, amelynek tulajdonságai a különböző irányokban változók, tehát amely Vektoriális tulajdonsága. Inhomogén az anyag, ha tulajdonságai egy-egy irány mentén is változók, A kristályosodás tengelyirái^ai és a hengerlés okozta anizotrópiával, a különböző szövetszerkezetek, dusulások, kiválások, salak- és gáz-záród-mányok okozta inhomogenitássál már a fémes szerkezeti anyagoknál is találkoztunk, A fát, mint szerkezeti anyagot a fémes szerkezeti anyagoktól organikus anyagán kivül főleg az különbözteti meg, hogy anizotrópiája és inhomogenitása lényegesen nagyobb. Ezt a körülményt a fa szerkezeti anyagként való felhasználásánál és méretezésénél mindig figyelembe kell venni. A nagyjában csonkakup alakú fatörzsön három jellegzetes metszetet különböztetnek meg. Ezek a fő metszetek! /l, ábra/