Vágások és faragások kézierővel [antikvár]

BEVEZETÉS A szocializmusban a tudomány és a technika arra hívatottak, hogy megkönnyítsék és termelékenyebbé tegyék a dolgozók munkáját. A munkatermelékenység növekedése, a dolgozók jólétének állandó emelkedése, a társadalmi vagyon növekedése szorosan összefüggnek egymással. Bármilyen tökéletes is azonban a gyártás technikája, a döntő termelő erő mindig az emberi munka. Ezért nagyjelentőségű a termelésben az ember munkájának a megszervezése. Iparunkban az elmúlt években általában tapasztalati alapon statisztikai normákat alkalmaztak. Ezeket a normákat az időelemzők a saját gyakorlati tapasztalataik alapján állapították meg, vagy egy-egy müvelet elkészítésének statisztikai adatait vették alapul. A statisztikai adatok a meglévő átlagos, de legtöbbször a fejlődés által túlhaladott normákat rögzítették, az időelemző tehát figyelmen kívül hagyta az élenjáró termelési tapasztalatokat. Az így megállapított normák nem segítik elő a munka termelékenységének növekedését, mert azok a szakmáját gyengén vagy átlagosan ismerő munkás teljesítményéhez igazodnak, illetve a túlhaladott technológiákat rögzítik. A műszaki munkanorma alapja a korszerűen meghatározott technológia és a gyakorlatba vehető legjobb munkamódszer, amikre vonatkozó előírásokat pontosan kidolgozott műveletterven, korszerű technológiai utasításokon kell rögzíteni. A művelettervnek meg kell határozni azokat a használandó szerszámokat és segédeszközöket (pl. legalkalmasabb olló, vágó, kalapács stb.), amelyek a legkedvezőbb megmunkálási módszereket adják. Ugyancsak meghatározza a munka legésszerűbb megszervezését is. Az elmondottak alapján műszaki normának csak az minősíthető, amelyet a) az élenjáró dolgozók tapasztalatainak, munkamódszereinek felhasználásával állapítanak meg, és amely b) az üzem felszerelésének megfelelően megadott technológiával a legmagasabb termelékenységét biztosítja. Ahhoz, hogy a normaalapból a művelet elvégzéséhez szükséges normaidőt megállapíthassuk, ismernünk kell az alkalmazható gyártási technológiát, a szerszámok termelési lehetőségeinek kihasználhatóságát, a munkás mozdulatainak legésszerűbb, egymásutáni helyes sorrendjét. Ezek ismeretében ellenőrizni kell, hogy a munka elvégzése közben betartják-e az előírásokat, vagyis teljesen kihasználják-e a munkahely összes termelési lehetőségeit. így válik lehetővé annak a megállapítása, hogy miképpen lehet a műveletet termelékenyebbé tenni, vagyis a legrövidebb munkaidő alatt elvégezni. A normaalap éppen ezért a területen belül előforduló mellék- és főidőket műveletelemenként, a technológia meghatározásával tárgyalja. A darabidő megállapításához szükséges előkészületi, befejezési és munkahelykiszolgálási, valamint anyagmozgatási idők a Géplakatos munkanormaalapok 1. sz. füzetében találhatók.