Vasszerkezet-lakatos szakmai ismeretek [antikvár]

I. Fedélszerkezetek a) tetőszerkezetekről AltalAran .A ietö az épület legfelső befejező, elhatároló része, mely azt fiideg, meleg,, nap és eső ellen megvédi. A tetők lehetnek: magas és lapos tetők. A teljes tetőszerkezet két fő részből áll: a fedélszerkezelbül (mely-a lapos tetőknél valamilyen födém is lehet), továbbá a !edélhéjazalból. A fedélszerkezet ¦ (fedélszék, tetőszék) a tető szerkezete, a íedélhéjalást hordja és így tartó jellegű. A fedélhéjazat (tetőfedés, tetóhéjalás) a tetőnek burkolata, mely az épületet eső, hó ellen megvédi, betetőzi. A tetőszerkezet olykor padlástérrel, búvótérrel vagy szellőző légtérrel kapcsolatos. A tetőszerkezeten tehát egy bizonyos épületrészt értünk, míg a íedélszerkeziet a teljes tető egy részét jelenti. A tető alakja különböző lehet. Az esővíz levezetésére ferde tetösíkot alkaMazunk. A legegyszerűbb tető két egymásnak dűlő tetösikból áll, melyek az ereszvonalból (6) indulnak, ki és a taréjvonalban (1) metszik egymást (la ábra). A taréj e síkok legmagasabb, az eresz pedig a legalsóbb vonala. Ha négyszög alapterületű épületet két ilyen egymásnak dűlő síkkal fedünk be a nijeregtetőt kapjuk, melynek két eresze és egy taréja van. Ha a két tetösíkot az épület két végénél egy. függélyes síkkal levágjuk, a két tetősík között keletkező idomot oromnak (.5), a kitöltő falat pedig orom/aZ/iaí: (4) nevezzük. Ha az épületet csak egy ferde sík fedi a félnyeregletö keletkezik (lö ábra), melynek egy eresze és egy taréja van. A félnyeregtetőt tüz-falmenti. szárnyaknál, ¦ továbbá alárendeltebb épületeknél, vagy pedig akkor alkalmazzuk,, amikor az esővizet az épületnek csak egyik oldalára lehet levezetni. Ha a nyeregtető két síkját az épület végén a tetősík hajlásának megfelelő ferde síkkal Vág- juk le,, a keletkezett ferde háromszöget konitjnak nevezzük (Ic ábra), ennek, csúcspontja a taréj vonalban fekszik, alapja pedig egy újabb ereszvonal. Négyzetes alaprajz fölé épített két kontyos nyeregtetőből gúla alakú sá/or/eíő keletkezik (Id ábra), melynek négy ereszvonala van és a tetősíkjai egy csúcspontban metsződnek. Egymásnak dűlő tetősíkok ferde metsződését gerincnek, tetőéinek (2) nevezzük. A sátorfetőnek négy germce van. Meredek tetösikokkal képezett sátortetőt toroniinak is mondjuk. Görbült felületekből kialakított nyeregtetőt ivletőnek nevezzük (1/ ábra). Köralaprajzra épített és a gömbfelületnek megfelelő tetőt kupolatetőnek röviden kupolának hívjuk. Ha a nyeregtető felületei két megtört síkból állnak marizárdtetö keletkezik (le ábra). Egymás mögé állított félnyeregtetők sorozata a shed- vagy fürésztető {lg ábra), gyáraknál alkalmazzuk, mert az az előnye, hogy a fél-nyeregtető hátfala függélyes (vagy közel függélyes) ablakok elhelyezésére alkalmas s így nagyobb mű hely terül etek közbülső megvilágítását is lehetővé teszi. Beszélünk még összetett tetőről is (l/i ábra). A "tető geometriailag helyesen megszerkesztett felülnézetét letöidonmak nevezzük. Egyforma hajlású tetősíkok metszésvonala (éle, vápa) a szögfelezőbe esik (2. ábra). A tetőidom megszerkesztését a tető kiközepelésének is szokás rievezni. Akiközepelésnél az a legfontosabb szempont, hogy az esővíz akadálytalanul juthasson a vápánál vagy az eresznél alkalmazott csatornába és hózugók (ahonnan a 'hó- önsúlya által nem távozhat) ne keletkezzenek. A tetőkiközepelés rajza az egyes tetősíkoknak csak megrövidült alakját (vízszintes vetületét) mutatja; valódi nagyságuk .geometrikus megállapítása céljából az egyes tetősíkokat ereszvonalaik körül leforgatjuk a vízszintes képsíkba. Erről a rajzról a gerincek és a vápák valódi hossza is lemérhető. 3