A béke és a háboru csodái [antikvár]

Részlet a könyvből: Most körülbelül száz éve igen sok panasz futott be Amerikából is, Angliából is az angol admiralitás lord-commissionerjeihez a tengerentúli pósta pontatlansága miatt. Hát persze, - alkalmi gyorsvitorlások vitték - hozták a postát; ha nem akadt éppen útra induló hajó, akkor bizony ott várakoztak a póstazsákok a kikötőben. De meg ha el is indult a hajó, ki biztosithatta a levelek küldőjét a szelek járásáról?... 1838-ban aztán az admiralitás lordjai körlevelet küldtek szét a világba, amelyben felhívták a vállalkozóbb kedvű embereket, hogy alapitsanak egy transzatlanti postagőzösvonalat. A gőzhajót folyami vizeken már 1774 óta használták, sőt 1818-ban már a tengeren is átkelt egy vitorlás, a hires Savannah, amely kisegitésképen gőzgéppel is fel volt szerelve, de csak 1833-ban épült az első olyan hadi gőzhajó, amely vitorla használata nélkül kelt át a tengeren. A magánvállalkozás azonban Angliában egyelőre még inkább csak a jól bevált vitorlások mellett tartott ki. Ekkor került az angol admiralitás körlevele Sámuel Cunard kvékernek, egy amerikai, az Ujskóciában fekvő Halifax városbeli embernek a kezébe. Valahogy ugy érezte Cunard, hogy itt szépen lehetne keresni.