A dolgozó népet szolgáltam? [antikvár]

mtm Előszó „Nagyot és szépet, emberit s magyart." Ady Endre Kolozsvári Sándor új könyve, amelynek alcíme: „Katonatörténetek harag és elfogultság nélkül", mintegy hangsúlyozva azt az ismert gondolatot, hogy a szenvedély és keserűség nélkül kimondott igazság sohasem veszít jogaiból. A magyar katonairodalom a tömeghadseregek és az uniformizálás korában nem szerette az egyéniségeket, az önálló arcokat. E könyv kitűnően ábrázolja, hogy általában az egyéniség, de különösen a kemény katonaegyéniség nem adja meg magát, még a hatalmi kényszerek szorításában sem. Az önérzetes, önbecsülő és leleményes magyar katona mindig megtalálta az alávetettség szabadságtereit, amelyekben otthonosabban érezhette magát. A történetek kiemelik, hogy azoknak az élete, akiket élni hagytak, és akik élni mertek a szabadságmorzsákkal, gazdagon bomlott ki a hidegháború tömbszerű sematizmusának korában, az öngyarmatosításig menő szakmai felkészülés ellenére is. A szerző élményszerű emlékeivel a fiatalság titkait mondja ki, számotvet a korral, önmagával és katona-generációjának kiemelkedő személyiségeivel. Pozitív kulcsszavai: bátorság, emberség, eredetiség, tartás, tehetség, teljesítmény; negatív kulcsszavai: arrogancia, bizalomhiány, dölyfösség, irigység. A könyv tartalma a könnyű katonatörténetektől, a pletykáktól a nehéz döntéseken, a forradalmon keresztül a súlyos megrázkódtatásokig, az országból történt menekülésekig terjed. A kort, az embert alulnézetből látjuk, de észre kell vennünk a lelkekben zajló omlásokat is. A magyar kultúra jellemzője az erőteljes forradalmi tradíció. Ebből