A III. Birodalom csúcsragadozói [antikvár]

AIII. BIRODALOM CSÜCSRAGADOZÓI A második világháború éveiben zseniális német mérnökök százai szolgálták a Harmadik Birodalmat, tudásuk legjavát nyújtva. Dr. Ferdinand Porsche, Ernst Heinkel, a Horten fivérek, Willy Messerschmitt, Werner von Braun és társaik kivételes fegyvereket alkottak: a V-2 rakéta, a gázturbinával hajtott Messerschmitt 262, a „csupa-szárny" Horten 229, az éjjellátó berendezéssel felszerelt Párduc harckocsi, vagy a legyőzhetetlen Királytigris páncélos oly magas szintű haditechnikát képviseltek, amellyel a szövetséges hadviselő felek egyike sem rendelkezett. A csúcstechnológia azonban önnön magában még nem garantálhatta a harctéri sikert, amely csak akkor vált kivívhatóvá, ha sokat tapasztalt és rettenthetetlenül bátor katonák gondjaira bízták ezeket a fegyvereket. Az ember és a csúcstechnika megfelelő együttműködése kivételes sikereket fiadzott: a Heinkel 219 éjszakai vadászgép első éles bevetésén Werner Streib öt brit bombázógépet semmisített meg, a szövetséges harckocsizók rettegték a Királytigris harckocsikat, még a XXI osztály egyetlen elkészült tengeralattjárója Adalbert Schnee parancsnoksága alatt kénye-kedve szerint játszott a szövetséges hadiflottával. Ezek a sikerek felettébb imponáló, ám stratégiai szempontból már kevésbé jelentős diadalok voltak: a nyersanyaghiány és a szövetséges bombatámadások idővel megbénították a német hadiipart, miként a magasan képzett, erős harci morállal rendelkező veterán katonák is sorra estek el a harcokban. Az új fegyverek sorozatgyártása ezért csak akadozva haladt, számos kivételes technológia pedig sohasem került ki a csapatokhoz, miként az is megesett, hogy az átadott repülőgépek pilóta és üzemanyag hiányában a földön ragadtak. A csúcstechnológiát képviselő német fegyverekből kevés került ki a hadszíntérre, ám a megfelelő személyzettel ellátott harci esz-