A kis hadvezér [antikvár]

Az ember öröktől fogva harcban áll a természettel, az állatokkal és saját embertársaival. Az állatokkal való harcából lett a vadászat, az embertársaival való küzdelmeiből a háború. Az embernek verekednie kellett az állatokkal, melyeknek húsát akarta megenni, és amely maga is meg akarta enni az embert, ver4ekednie kellett szomszédjaival, akik a dolog könnyebb végét szerették és készen akarták elvenni tőle, amit megszerzett. A természet nem adott fegyvert az embernek, mint sok állatnak, hanem értelmet, észt, aminek segítségével aztán maga csinált fegyvert magának. Minden mesterségnek eredeti célja a fegyverkészítés volt. Az első köszörűs lándzsát köszörült a kőből, az első kovács kést, kardot kovácsolt a vasból, vagy bronzból. De a fegyvereknek nemcsak az erősebb állatokkal szemben látta hasznát, hanem rájött nagyon hamar arra, hogy embertársai ellen is sikerrel használhatja őket, akár ha védekezni akar, akár ha el akarja venni a másét. Magától értetődik, hogy a fegyverkészítés művészetét hamar eltanulták egymástól az emberek, és hamar megkezdődött a verseny, hogy folyton jobb és jobb támadó és védő fegyvert találjanak ki és készítsenek.