A roswelli titok [antikvár]

Előszó Amikor 1954-ben első ízben az Egyesült Államok szenátusának a tagjává választottak, az USA és a nyugati demokratikus kormányok keserves és néha véres áldozatokkal járó hidegháborút folytattak a totalitariánus kommunista hatalmakkal, amelyek csődbe jutott ideológiájukat az egész világon megpróbálták elterjeszteni. Bár azok számára, akik ebben a korban nem éltek még, nehéz elképzelni, hogy az 1950-es és 1960-as évek történelmünkben olyan időszaknak számítottak, amikor valóban szükség volt arra, hogy törődjünk a kommunista - különösen a szovjet oldalról jövő - veszéllyel, amely biztonságunkat és közintézményeinket fenyegette. A szenátus fegyveres erőkkel foglalkozó bizottságának tagjaként vezető szerepet töltöttem be abban, hogy felkutassuk a kormányzaton belül azokat a személyeket, akik megkísérelték elnémítani az amerikai népet. Egyes politikusok ugyanis minden eszközzel igyekeztek megakadályozni a hadsereg egyes hazafias érzelmű tisztjeinek azon törekvéseit, hogy figyelmeztessenek a kommunista veszélyre és leleplezzék az Egyesült Államoknak a Szovjetunióval és a vörös Kínával kapcsolatos lépéseit. Az olyan kiváló katonákat és hazafiakat, mint Arleigh Bürke admirális és Arthur Trudeau tábornok, elsősorban saját kormányhivatalnokaink vetették cenzúra alá a világhelyzetről és a nemzetünket fenyegető veszély forrásáról vallott nézeteik miatt. Második világháborús veteránként, és az Egyesült Államok Hadseregének tartalékos tisztjeként az erős és hatékony katonaság híve voltam, így nem ülhettem ölbe tett kézzel mi-