A világ mesterlövészpuskái [antikvár]

A szalonka [angolul snipe, Gallinago gallinago] kicsiny, roppant mozgékony madár, amely a teleket Anglia és Skócia lápvidékein, a nyarakat Skandináviában tölti. Ez a nagyjából tíz hüvelyk [25 cm] hosszú, fekete-barna pöttyös tollazatú madár kivételesen nehezen eltalálható célpont, és vadászatát a múltban általában a céllövő tudomány végső próbájának tartották. Ha a szalonkát el tudtad találni, bármit el tudtál. Ennek következményeként - valamikor a tizenkilencedik század vége felé, amikor a célzott, pontos puskalövészet általánossá vált - egy ma már nem azonosítható brit tiszt „szalonkalövészetnek" [„snipe shooting"] nevezte a puska használatának ezt a válfaját. Ebből született rövidüléssel az angol „sniping" („szalonkázás") kifejezés. Egyesek szerint már korábban felbukkant az Indiában szolgáló britek körében, és bár a madár nagy valószínűséggel sohasem fordult meg a szubkontinensen, ez a változat sem zárható ki. A vállból elsütve használatos huzagolt csövű lőfegyvert valamikor a tizenhatodik században találták fel, attól a törekvéstől hajtva, hogy a korabeli, huzagolatlan csövű, kanócos muskétánál [arquebus] különb találati pontosságú harceszközt állítsanak elő. Az ötlet bevált, olyannyira, hogy 1550-re a svájciak már külön szabályokat hoztak, amelyek szerint a céllövő versenyeken hátránnyal indították a vontcsövű fegyvert használókat a simacsövű muskétásokkal és az íjászokkal szemben. A huzagolt lőfegyver azonban drága és kényes instrumentum volt, amelyet csak céllövészetre és vadászatra használtak; amíg nem alakult sokkal, de sokkal olcsóbbá és robusztusabbá, nem olyan fegyver volt, amit katonák kezébe adhattak volna. Ezt az állapotot a tizennyolcadik században sikerült elérni, és a huzagolt csövű puska először az amerikai forradalom, vagyis az 1775- től 1783-ig vívott függetlenségi háború harcaiban kezdte éreztetni hatását.