A világháború [antikvár]

Idestova húsz esztendeje, hogy az emberiségre rászakadt történelmének legnagyobb katasztrófája, a világháború. A négy évig tartó küzdelem emberéletben milliókat, értékekben milliárdokat pusztított fed s a (kortársak százmillióit tette szerencsétlenné. Teszi ma is, mert nem szűnt meg. Más fegyverekkel, de annál könyörtelenebből folyik tovább: a »bekével« , mely ott didereg fűtetlen szobánkban, csonkítja falatunkat a tányérban, tép lyukat ruhánkon, koppan a letett szerszámban. Ott topog a rokkant mankójában, csörren a kisszakaszban, dübörög a végleg lerántott boltredőnyben, hangtalanul könyörög a munkát keresőnek szerényen levett kalapjában. És jégmarokkal szorítja, tűzkörömmel szaggatja szívünket, mely alázatos, örök szerelemmel ott dobog a Bánság pirosló pipacsai, a Tátra fehérlő csúcsai, a Hargita zöldelő fenyvesei alatt. S az Adria azúrjában, Szibéria jegében, mindenütt, ahol őseink éltek és hőseink haltak.