Fedésben [antikvár]

Amint kilépett a kukaszagú kapualjból hangosat szippantott a langyos levegőn, és szaporán pislogni kezdett.-Nocsak! Az évszaknak megfelelően alacsony nappálya - és a laposan beeső napsugaraktól hunyorogva, tovább dünnyögött n\agában. - De honnan ez a tavaszi meleg? - Ha magában volt és nem volt más dolga, szerette megfogalmazni - ahogy emlegette - természeti megfigyeléseit. Meglehetősen széleskörűnek vélte légkörtani és főleg földrajzi ismereteit, erre nagyon büszke volt, noha felkészültsége ezen a téren egyáltalán nem volt megalapozott, inkább csak alapos olvasottságnak számított.-Annyit azért tudok, mint egy XIX. század közepe táján élt, gyakran fél analfabéta hosszújáratú kapitány - szokta mondogatni magában, és szilárdan meg volt győződve róla, hogy megfelelő körülmények között és persze abban a másik korban, lehetett volna híres utazó, földrajzi felfedező, esetleg sarkkutató, de legalább trópusi, vagy arktikus tengereken kapitány. Ahogy azonban kissé csoszogó lépteivel a kocsihoz igyekezett az újli-pótvárosi flaszteren, senkit sem emlékeztetett mondjuk Dr Li-vingstonra, Amundsenre, vagy netán Cook kapitányra.Középtermetű, inkább alacsonynak mondott, keskeny vállú, már majdhogynem pocakos, ritkás hajú férfi volt, hosszúkás, mindennapi arccal. Ha valakinek le kellett volna írnia megjelenését, igencsak bajban lett volna. Egyetlen meghatározó vonása az volt, hogy ilyen nem volt neki. Semmi, ami felkeltené bárki figyelmét, vagy amit megjegyezhetne az ember. Akikkel meg-