Harc a tengereken és a tenger alatt [antikvár]

A Föld felszínének mintegy háromnegyedét víz borítja. Ha közlekedni akarunk rajta, alapvetően két dologra van szükségünk. Az egyik olyan szerkezet, amely képes a víz felszínén úszni. Ez a vízi jármű: csónak, tutaj vagy hajó. A másik feltétel a hajtóerő, amely képes a víz és a környező levegő együttes ellenállást leküzdeni, a vízi járművet mozgásba hozni és mozgását folyamatossá tenni. A hajózás a belvizeken, a tavakon és a folyókon kezdődött, fatörzsből vájt vagy égetett csónakokon és fatörzsekből összeállított tutajokon. Az első emlékek a mezopotámiai és kínai hajózásról szólnak. A következő lépést már hajóépítésnek nevezhetjük, mert a hajót előzetesen megmunkált farészekből ácsolati illesztésekkel, kötözésekkel, réz-, később vasszegekkel vagy kapcsokkal szerelték össze. Megjelent a fém, mint kötőelem, másrészt kialakultak a hajószerkezet fő részei: a gerinc, a bordázat, a héjalás (palánkolás), a fedélzet és a felépítmény. Az állékonyság növelésére a hajó fenéken kő- vagy fémsúlyokat helyzetek el. Hajtó- és kormányeszközként az evezető, majd a szélerőt kihasználó vitorlát alkalmazták.