Harckocsik [antikvár]

A modern hadviselés születése A 19. század egy dologban épp olyan volt, mint bármelyik korábbi. Az emberek háborúztak. Ami változott, az a technológia. A modern iparnak köszönhetően egyre olcsóbban és egyre jobb minőségű acélt tudtak előállítani a nemzetek, amit - persze, sok minden más, békésebb témán kívül - modernebb és hatékonyabb fegyverek gyártására fordíthattak. A kézi lőfegyverek lőtávolsága is és pontossága is megnőtt, így a gyalogság szerepe megnövekedett. A jó minőségű acélnak köszönhetően a tüzérség is addig elképzelhetetlen kaliberű ágyúkat kapott, a rombolás ereje pedig minden új ágyúval csak növekedett. A legkevesebbet falán a lovasság nyerte a 19. századdal. A lovasság évezredekig nem egyszer ütközeteket döntött el. Erejükön túl legfontosabb fegyverük a gyorsaság volt, amit Európa harcterein is számtalanszor kihasználtak. A modern lőfegyverek megjelenésével talán úgy tűnhetett, a lovasság szerepe csak fokozódik, hiszen mindennél fontosabb volt, hogy a katonák elkerüljék az ellenség tűzerejét. Minden egyes, a csatatéren eltöltött perc életveszély volt a katonák számára. A történelem azonban mást igazolt. A19. század második felére - végére - a gyalogság és a tüzérség tűzereje már olyan nagy volt, hogy egy rossz manőver miatt negyedóra alatt elveszhetett egy csata. Hatalmas vérveszteségeket lehetett okozni a nyílt mezőn tűz alá vett osztagoknak. Egy hagyományos, nyílt rohamban percek alatt százak halhattak meg, és ez alól, persze, a lovasság sem volt kivétel. A krími háború, a Az 1860-65-ós amerikai polgárháború már előrejelezhette a modern hadviselés nehézségeit. Már itt megjelentek a géppuskák, a lövészárkok, és a gyalogsági rohamok már itt elképesztő veszteségekkel jártak.