Jelzőtüzek a Buzsorán [antikvár]

Részlet:"Uszta Gyula címzetes őrvezető 1941 nyarán a fasiszta német hadak oldalán a Szovjetunióra törő Horthy-hadseregnek volt a katonája. A bölcsőtől a katonai szolgálatig mindenütt azt harsogták a fülébe, hogy "csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország". Akkor úgy gondolta, hogy a területrabló háborúhoz csatlakozó horthysta vezetés általuk a "szabadságot" küldi a szovjet népnek. Aztán 1941 őszének egyik éjszakáján egy idős koronyevói asszony bátran a szemébe vágta: "Fiacskám, ti nekünk nem szabadságot hoztatok!" És az asszony beszélt az új, megváltozott életükről. A cári időben nyomorgó vasutascsaládnak a győztes szocialista forradalom után jobb lett az élete. A cári időben nyomorgó vasutascsaládnak a győztes szocialista forradalom után jobb lett az élete. A családfő meghalt, az özvegy mégis iskoláztatni tudta gyermekeit. Az egyik tanítónő lett, a másik mérnök.Az idős asszony szavai mélyen beivódtak az erdész Uszta Gyulába. Önkéntelenül és a saját sorsa villant fel előtte. Ő nem tanulhatott, neki már gyerekerejével is kenyeret kellett keresnie, abban a pocskondiázott szovjet rendszerben meg mérnök lehetett egy kolhozban dolgozó özvegyasszony fia!"