Magyar hősök 1914-1916 (rossz állapotú) [antikvár]

Ha a halál tébolyult istenének oltárán betelik királyi áldozásunk, akkor meg- tudod bús hazám, hogy magyarok vére mily sebes és örvénylő patakokban öntözte Oroszország, Galicia, Kárpátok, Isonzo, Tirol, Karinthia, Szerbia, Montenegro, Albánia csatatereit. Ahol az ellenség, muszka, rác, talián, erejének teljes lendületével a monarchiára rohant, hogy legázolja és izekre szaggassa, magyar katonák húsából, véréből, lelkéből vert sáncokba ütközött. Ez a mi szomorú dicsőségünk. Kérlelhetetlen történelmi hivatás, amely végigkíséri ezeréves multunkat: sorvadni, vagdalkozni, elhullani, mint ősszel a rengeteg erdők lombjai, sebek forradását várni, mindig fizetni, sohasem kapni, de becsületünket hiven és tisztán őrizni meg a jövendő nemzedéknek. Nálunk a tét nem tenger, nem uj földek mohó vágya, nem a szomszéd gyűlölete, nem aranyhegyek álma, nem hatalmi cél; mindig eszményi javakért, vakon rohantunk a fergetegbe: hűségünk bizonyságáért, becsületünkért, egy jobb kor távoli reménységéért, vitám et sangvinem.