Magyar önkéntesek a spanyol nép szabadságharcában [antikvár]

Magyarokról szól ez a könyv, egyszerű magyar emberekről, akiket szabadságszeretetük a spanyol nép függetlenségi harca mellé állított. Ezer nehézséggel szembeszállva mentek Spanyolországba, hogy életük kockáztatásával tegyenek tanúságot nemzetközi szolidaritásukról. A magyar dolgozók, munkások, parasztok, a haladó értelmiség képviselői megértették, hogy az emberiség fasizmus elleni nagy harcában nincsenek elszigetelt frontok. Tudták, hogy spanyol földön nemcsak a köztársaságiak hősies seregének nyújtanak testvéri segítséget, hanem azoknak a millióknak is, akik Magyarországon vagy bárhol, törhetetlen hittel viselik a szabadságküzdelem minden terhét és veszélyét. Hősöket ismerhetünk meg e könyvből, akik vérükkel öntözték a szabadság magasba növő fáját, és a nehéz harcok halált osztó perceiben talán valamelyik Tisza menti kunyhó lakóira gondoltak, ahol aggódó szeretettel várták a híreket Madrid alól, a Jarama partjáról, Aragóniából vagy az Ebro vidékéről. Elesettek és életben maradottak hősiességéről szól ez a könyv, amilyeneket tízezrével találhatunk a magyar nép soraiban. A szabadság katonáinak tántoríthatatlan akaratát évszázadok harcos hagyományai acélozták. Dózsa izzó trónusra ültetése, a nagymajtényi síkon letörött kuruc zászló, a Magyar Tanácsköztársaság bukása őket nem lemondásra, nem kétségbeesésre, hanem harcra tanította. Méltó utódai ők Dózsa jobbágyainak, a kuruc vitézeknek, a negyvennyolcas honvédeknek, az internacionalista vörösgárdistáknak, a tizenkilences vöröskatonáknak.