Magyarok az IFOR-ban, SFOR-ban [antikvár]

Amikor a történészek évezredünk utolsó évtizedének magyar hadtörténelmét megírják, az időszak legfőbb jellemzőjeként minden bizonnyal az euro-atlanti integrációhoz való csatlakozásunk előkészítését fogalmazzák meg. És igazuk lesz a történészeknek, hiszen a mértékadó magyar politikai erőknek és a Magyar Honvédségnek - a haderő-átalakítás mellett - a legfőbb törekvése az, hogy hazánk mielőbb tagja lehessen a NATO-nak. Az ebbéli szándékunk abból a felismerésből fakad, hogy Európa katonai, politikai erőterében hazánk biztonsága csak úgy szavatolható, ha egy nagyobb közöség részeként gondoskodik védelméről. Ezért a szövetségért áldozatokra is képesek vagyunk. Szervezeti megújulásba kezdtünk, korszerű haditechnikai eszközökre tettünk szert, átrendeztük az állományarányokat, nyugati nyelvek elsajátítására ösztönözzük a hivatásos katonákat, s lépéseket teszünk a szellemi, felfogásbeli kompatibilitás érdekében.