NATO kézikönyv [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Immár a második kiadásban kapja kézhez a magyar olvasó az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, közismert rövidítésnevén a NATO-nak a működését leíró kézikönyvet. De míg az 1992-es változat magyar nyelvű megjelenése a politikai különlegességek síkját súrolta, addig a jelen, 1995- ös kiadás a lehető legtermészetesebben illeszkedik a Magyar Köztársaság politikáját kísérő anyagok közé. A Békepartnerség program 1994 januári meghirdetése óta egyfelől folytatódott magának a NATO-nak az átalakulási folyamata, másfelől pedig határozottabb kontúrokat mutat a magyar közeledés processzusa is. A Szövetség mind belső szerkezetében, mind pedig politikájában igazodni igyekszik az új helyzethez, természetesen megtartva az alapvető célkitűzéseket. E szándékokat fejezi ki a transzatlanti partnerség fenntartása iránti elkötelezettség, a stratégiai érdekek megosztásának és a közös biztonság továbbépítésének szándéka, ideértve az új minőségű kapcsolatok megteremtését az Észak-atlanti Együttműködési Tanács, valamint az EBESZ tagállamokkal. A NATO keleti irányú kibővülésének, valamint az orosz ellenvélemények kérdése az egyik leggyakoribb vitatéma lett a tagállamok egymás közötti és különösen az új demokráciákkal folytatott tárgyalásokon. Külön bizottságot állítottak fel a csatlakozási feltételek kidolgozására, amelynek 1995 őszéig kell jelentését elkészítenie. A Békepartnerséget csipetnyi csalódással vette tudomásul a gyorsabb közeledésben reménykedő magyar politika, de a programhoz való csatlakozás óta érezhetően felgyorsult a hazai lépések üteme. Az 1994 tavaszi választásokon győztes szocialista-liberális kormányzat is a külpolitikai prioritások közé sorolta az euro-atlanti integráció kérdését, s az Észak-atlanti Együttműködési Tanács keretei között folyó konzultációs tevékenységen túl immár sor került a közeledés első gyakorlati lépéseire.