Németország titkos fegyverei a II. világháborúban [antikvár]

BEVEZETÉS Mielőtt nekilátnánk a II. világháború előtt és alatt Németországban készített különféle titkos fegyverek népes sokaságának részletes bemutatásához, először talán meg kellene határozni, mit is értünk „titkos" alatt. A fegyverek többségét békében és háborúban egyaránt titokban, vagy legalábbis szigorú biztonsági óvintézkedések közepette fejlesztik, hiszen ismerjük a közmondást: ami nem ér készületlenül, az ellen könnyebb védekezni. Németország esetében emellett nagy szerepet játszott az is, hogy az I. világháborút lezáró versailles-i békeszerződés megtiltotta bizonyos fegyverek (pl. harckocsik, repülőgépek) fejlesztését, sőt birtoklását is. Emiatt ezeknek a fegyvereknek a fejlesztését a lehető legnagyobb titokban kellett elvégezni, nehogy a győztes szövetséges hatalmak rájöjjenek, és büntetésként megszállják egész Németországot - bár mire ezek a titkos fejlesztések ténylegesen beindultak, ezzel a veszéllyel már nem igazán kellett számolni. Amíg Hitler ki nem nyilvánította, hogy kész egyoldalúan felrúgni a versailles-i békeszerződést, addig a fejlesztési projektek jelentős része külföldön zajlott: Hollandiában, a Szovjetunióban, Svédországban és különösképpen Svájcban. Éppen ezért szó szerinti jelentését tekintve, ha II. világháborús német titkos fegyverekről beszélünk, akkor gyakorlatilag az összes fegyvert ide kell értenünk. A „titkos fegyver" kifejezésnek azonban van egy sokkal pontosabban körülhatárolható, általánosan használt jelentése: azokat a fegyvereket nevezzük így, amelyeknek a fejlesztése titkosság tekintetében jócskán felülmúlja a többé-ke-vésbé „evilági", hagyományos eszközökét. Emellett általános jellemzője még a „titkos fegyvereknek", hogy olyan új, szokatlan koncepciókon alapulnak, melyek egyszerűen nem működnének a fizika és a kémia legújabb vívmányai nélkül: vagy új technológiai megoldásoknak köszönhetik létüket, vagy egy rendkívül kreatív, hatalmas képzelőerővel megáldott elme forradalmian új gondolataként jönnek létre. Akkor és ott Németországban ezek közül egyikben sem volt hiány. CSODAFEGYVEREK A háborús Németországban gyakran használt Wimder-waffe (csodafegyver) kifejezés a jelentésében talán közelebb áll e titkos eszközök tényleges valójához, ezek ugyanis gyakran tényleg csodaszámba mentek, mert vagy olyan újdonságot jelentettek, amelyről a kiválasztottak egy szűk csoportján kívül mások még álmodni sem mertek, vagy egy technológiai, tudományos áttörésnek köszönhetően korábban elképzelhetetlen teljesítményszint elérésére nyílt általuk lehetőség. Akadtak olyan „megvalósítható ötletek", amelyeknek a működési alapelve széles körben ismert volt ugyan, de gyakorlati alkalmazásukat még nem sikerült megvalósítani. Ezeken a területeken az amerikai, brit és német tudósok, mérnökök, illetve esetenként más nemzetek is (pl. az olaszok számos területen jelentős eredményeket értek el) versenyt futottak egymással, hogy ki tudja az első, megbízhatóan működő, katonai célokra alkalmazható példányt elkészíteni. Ebbe a csoportba tartozott például a sugárhajtóműves repülőgép és a lokátor fejlesztése, az atommaghasadásról nem is beszélve. Más területeken, különösen a rakétatechnológia és a nagyjelentőségű vezérlőrendszerek fejlesztése és tökéletesítése terén Németország egyértelműen lépéselőnyben volt vetélytársaival szemben. A német tudósok óriási Balra: A Junkers Ju 287-es előrenyilazott szárnyával csak egy volt a Harmadik Birodalom tudósainak megannyi futurisztikus elképzelése közül 6