Tengerek kalandorai [antikvár]

Részlet a tartalomból:"Nem tetszett az ég. A tengert és felhőket már ismertem annyira, hogy tudjam: valami készül,- alkonyatra, de legkésőbb estére vihar lesz. Minden okom megvolt rá, hogy siessek. Délelőtt óta itt ültem már a sziklák között. A tenger hullámai nekicsapódtak a parti szinteknek és sós, hideg pára permetezett arcomba. Sötét halászbárkák közeledtek egyre a távolból s a sirályok röptének íve nem olyan merészhajlású volt, mint amikor a kék égbe fúrják fel magukat, hanem belelaposodott a tompa szürkeségbe. A halászok tanítottak meg rá, hogy nem a sirály repül másképpen a vihar előtt, hanem mi látjuk másnak a repülést a megváltozó levegőégben. Bűnbánattal néztem a jegyzeteimre, amelyek ott hevernek mellettem..."