Tengerek kalandorai [antikvár]

Részlet: Nem tetszett nekem az ég. A tengert és a felhőket már ismertem annyira, hogy tudjam: valami készül, - alkonyatra, de legkésőbb estére vihar lesz. Minden okom megvolt rá, hogy siessek. Délelőtt óta itt ültem már a sziklák között. A tenger hullámai nekicsapódtak a parti szirteknek és sós, hideg pára permetezett az arcomba. Sötét halászbárkák közeledtek egyre a távolból s a sirályok röptének íve nem olyan merészhajlású volt, mint mikor a kék égbe fúrják fel magukat, hanem belelaposodott a tompa szürkeségbe.