Idegenforgalmi ügyintézés III. [antikvár]

} Az utazásszervezés fogalma, kialakulásának története Az utazásszervezés fogalma, kialakulásának története Történelmi körkép Az utazás ősi létforma: az ember az idők kezdete óta utazik. Kezdetben alapvető szükségleteinek megszerzése miatt, majd később - amikor a letelepedett, mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozó törzsek a saját szükségleteik feletti termékeket továbbadták - az utazás az árucserét szol- t gálta. Amikor időszámításunk előtt 4000 körül Egyiptomban elindították f; az első vitorláshajókat, majd kb. 500 évvel késó'bb a sumérok feltalálták a ^ kereket, meggyorsult a mozgás és emellett jelentősen csökkentek az uta- i zással járó fáradalmak. A pénz megjelenése (i.e. 680 körül) is újabb lendü-letet adott, megkönnyítette az utazási költségek kiegyenlítését és az árucsere lebonyolítását. Az utazások fontos formáit képezték a vallási és kulturális célú utak. A szentélyek, kultikus temetkezési helyek stb. rendszeres látogatása az ókori f társadalmak emberének természetes teendője volt. A munkamegosztás fejlődése - ebből eredően az árucsereforgalom növe- i kedése - következtében az ókori társadalmakban széleskörű úthálózat ala- j kult ki. Ennek legfejlettebb formáját a Római Birodalomban látjuk. A ten- j geri és szárazföldi utak behálózták az egész nagy birodalmat, és az utak 'j mellett fogadók, istállók létesültek. A közlekedési hálózatot a római posta, 'j a „Cursus publicus" felügyelte és irányította. Ennek kirendeltségei voltak i az egész birodalomban, melyek úgy működtek, mint a mai utazási irodák. [ Információs szolgálatot tartottak fenn, helyfoglalásokat intéztek a menet- i rendszerinti postakocsikra, hajókra, az utasokat ellátták útleírásokkal, kezdetleges térképekkel, sőt idegenvezetőket is tudtak kiközvetíteni az utazóknak. Valójában ezek a kirendeltségek voltak az első ismert utazás-szerve- i zóTc a turizmus történetében. Az ókori birodalmakban a társadalom már céltudatosan támogatta a mai értelemben vett turisztikai utazást, tehát az olyan utazást, amely már nemcsak a gazdasági vagy vallási célokat szolgálta, hanem a szabadidő kellemes eltöltését, a pihenést, kikapcsolódást is célozta. Ilyen utazásokra alapvetően a tehetősebb polgárok vállalkozhattak, ők megengedhették maguknak a tengerparti fogadókban való nyaralást, vagy akár saját nyaralókat is fenntartottak.