Bővebb ismertető
1. bevezetés, célkitűzés, előzmények
Az elmúlt két évtized a földrajztudomány módszertani, sőt bizonyos tekintetben tematikai megújulásának idó'szaka volt. A módszertani megújulás elsó' fontos megnyilvánulása a hatvanas évek derekától az ún. „kvantitatív geográfiíf' megjelenése volt (PÉCSI M. 1971, KERTÉSZ Á. 1974, 1975, MEZŐSI G. 1977).
Az ezt követő második, kiemelkedő módszertani folyamatként a természetföldrajzban a kísérletezés és mérés módszereinek kidolgozását és elterjedését [„kísérleti geomorfológicC, vö. KERTÉSZ Á. 1984, 1985) keU megemlítenünk, amely kb. egy évtizeddel késóljb, a hetvenes évek elején kezdődött.
A harmadik, és egyben általunk legfontosabbnak tartott metodikai forradalom, amely az előbb említett két folyamattal együtt, azokat támogatva, erősítve fejlődött, a számítástechnikai módszerek megjelenése és elterjedése volt. A kezdetben nagyszámítógépeket alkalmazó számítástechnika térhódítása a mikroszámítógépek megjelenésével ugrásszerűen felgyorsult. A személyi számítógépek beszerzési ára ezzel párhuzamosan fokozatosan csökkent, így ezek ma már gyakorlatilag minden kutató rendelkezésére állnak.
A számítógép olyan technikai és módszertani eszköz, amely korábban heteket, hónapokat igénylő manuális munkát automatizál (pl. lejtóTcategória, lejtőkitet-tségi térképek szerkesztése stb.), ezáltal lehetőséget és kapacitást nyújtva tudományunk tematikai megújulására is.
A földrajztudomány, ezen belül a természetföldrajz tematikai megújulását társadalmi igény, komnk kérdésfeltevései hívták létre. E kérdésfeltevések -amint azt az értekezésben bizonyítani kívánjuk - gyors, pontos és naprakész megválaszolását éppen a mikroszámítógépek által kínált lehetőségek biztosítják.
A természetföldrajz tematikai megújulása elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a hagyományos, leíró, tájjellemző természetföldrajz mellett megelent a tájértékelő (MAROSI S.-SZILÁRD J. 1963), kömyezetértékelő - környezettudományi - szemlélet (PÉCSI M. 1972, 1974, 1979), amelynek kialakulását