Beilleszkedés a hálózat virtuális világába [antikvár]

A nagytávolságú számítógépes hálózatok 20-25 év alatt civilizációs jelenséggé váltak, vadul burjánzó liánokként befonták a földgolyót (és sokunk életét), dacolva minden "kerítéssel" és a "kertészek metszőollóival". Különösen érződik ez ezekben az években, mert a "Mátrix" most válik igazán egységessé és globálissá, rohamosan szélesedik a felhasználói kör, s a hálózatokhoz kapcsolódó szokások, mítoszok és divatok átszivárognak más kulturális szintekre és megjelennek a tömegkommunikációban is. A távoli számítógépek összekapcsolásának ötlete végül nem azért vált fontossá, mert így a katonai eszközök akkor is irányíthatók maradnak, ha az ország egy részét atomtámadás éri; vagy mert jelentős postaköltség takarítható meg egy cég különböző telephelyei között a hivatalos levelezésnél; vagy mert a tudósok így akkor is hozzáférhetnek szuperszámítógépekhez, ha intézetükben nincs ilyen. A legizgalmasabb következmények egészen mások lettek: elszigetelt emberek és országok kerültek kapcsolatba; az emberiség által felhalmozott tudás mind nagyobb százaléka érhető el bárkinek, bárhol és bármikor; az új kommunikációs csatornának köszönhetően lényegtelenné vált a vállalati/intézményi hierarchiában elfoglalt hely, s az emberek valamelyest ellensúlyozni tudják vele a politika és a tömegkommunikáció egyoldalú, torzító képét a világról. A világméretű hálózatokhoz kapcsolódva kialakult egy "virtuális" társadalom és egy sajátos (szub)kultúra. Bár ez éppen most jelentős átalakuláson megy keresztül, éppen a felhasználói kör fent említett gyors tágulása miatt, de alapelemei várhatóan még sokáig megmaradnak. Aki szeretne hasznos és megbecsült polgárává válni ennek a fura kibervilágnak, annak természetesen előbb meg kell ismernie a törvényeit, nyelvjárásait, szokásait és legendáit.