Bevezetés a számítástechnikába [antikvár]

Magyarországon az elmúlt években könyvtárnyi számítástechnikával kapcsolatos könyv jelent meg. Úgy érezzük azonban, hogy a számítástechnikai szakembereknek szóló, egy-egy új nyelvet, programcsomagot, technikát leíró és a szigorúan felhasználóknak írt, használati utasítás-szintű kézikönyvek között még nem sikerült befedni egy rést. Mit olvassanak, miből tanuljanak azok, akik "profi" számítástechnikussá szeretnék képezni magukat és ehhez semmilyen előismerettel nem rendelkeznek? Nekik szánjuk ezt a könyvet. Megjegyezvén, hogy nem tekintjük számítástechnikai ismeretnek, ha valaki boszorkányos ügyességgel kezeli a botkormányt, és mindenkit legyőz a gépes játékokban, ez számítástechnikai szempontból nem több, mint az automata mosógép bekapcsolása. A mi szempontunkból nem igazán értékes az a tudás sem, ha valaki fejből sorolja a számítógépes eszközök márkaneveit és kódszámait, gyári paramétereit. Itt működési elvekkel fogjuk megismertetni az Olvasót, hiszen bármilyen gyors is az eszközök fejlődése, az alapvető működési elvek viszonylag kevéssé változnak. A könyv olvasásakor, s főként tankönyvként való használatakor sokszor felmerül majd a kérdés, hogy mi szükség van olyan ismeretekre, amelyekkel az Olvasó esetleg gyakorlati munkájának hosszú évei alatt közvetlenül nem találkozik. (Például: lebegőpontos számábrázolás gépi megvalósítása). Meggyőződésünk, hogy professzionális szintű számítástechnikai rendszereket csak széles látókörű, jól felkészült számítástechnikusok készíthetnek. A könnyen hozzáférhető személyi számítógépek elterjedésével lehetővé vált, hogy néha csak egy-egy programozási eszközt közepes szinten ismerő számítástechnikusok működőképes rendszereket hozzanak létre. Ezek a rendszerek - kétségtelen használhatóságuk ellenére - általában nem hatékonyak, nehezen adaptálhatók a változó körülményekhez és szinte sohasem módosíthatók.