Én és az iszl@m [antikvár]

Feljegyzés az Olvasónak Bár ez a könyv mélységesen filozofikus, mind magamat, mind önt, az olvasót meg akartam kímélni attól a fárasztó feladattól, hogy egy filozófiai értekezésen keUjen átrágnia magát. Ezért úgy döntöttem, hogy az Én és az iszl@m című könyvet személyesen, beszélgetősen fogom megírni, ahogy a szívem diktálja. Minden, amit itt olvasni fognak, megtörtént dolgokon alapszik - blogok és e-mailes archívumok, dokumentumok felhasználásával, illetve saját emlékeim legjobb emlékezetem szerinti feldolgozásával és újramesélésével íródott. Mindazonáltal kérem, vegyék figyelembe, hogy egyes szereplők nevét és nemzetiségét, a magánélet tiszteletére való tekintettel, megváltoztattam. Az idézett párbeszédeket azonban vagy szóról szóra másoltam ide az online archívumokból, vagy apró nyelvtani javításokat hajtottam rajtuk végre, vagy szabadon, de gondolathűen átírtam őket. Végül egyszerűen megtartottam az arab nevek angol átírását, és a Korán szövegeit Juszuf Ali fordításában használtam.^ ' A magyar fordításban a Magyar Tudományos Akadémia Keleti nevek magyar helyesírása című kiadványa (1981) alapján írtuk az arab neveket. A Korán idézeteihez Simon Róbert fordítását használtuk fel. (A fordító megjegyzése) Előszó Arcul csapta a nőt - erős, csattanós pofon volt. A televízió mintha visszhangozta volna az ütést. A műsor tetőpontja volt, én pedig hívatlanul beléptem a nappaliba. - Miért ütötte meg? - kérdeztem a mamámat. - Csitt, ne most - felelte, szemét a képernyőre tapasztva. Utáltam, ha semmibe vettek. - Mi történt? Mit csinált a nő? - folytattam, ragaszkodva ahhoz, hogy választ kapjak. - Azt mondtam, ne most! - csattant fel a mama, most már láthatóan mérgesen. Az asszony a padlóra rogyott, és könnyekben tört ki. A férfi, aki megütötte, még mindig egyértelműen dühöngött, föléje magasodva állt, majd beleordított az arcába: „Elváltam. Elváltam. Elváltam!" A szavak határozottan és nyilvánvaló bosszúvággyal masíroztak ki a szájából. Nem akartam megkockáztatni, hogy anyámtól hasonló választ kapjak, de nem bírtam ellenállni: - Miért mondta ezt háromszor? Mi történt, Mama?