HungaroLogo Tíz [antikvár]

KovácsGyöző így találkoztam a LOGO-val . A Teknőc számítógéppel vezérelt kibernetikus lény. A „LOGO környezet" kognitív mikrokultúrájában létezik, ahol a LOGO a Teknöccel való kommunikáció számítógépes nyelve. A Teknőc semmilyen más célt nem szolgál, mint hogy jó programozni, és jó kapaszkodót jelent a gondolkodás számára. Seymour Papért: Észrengés. A gyermeki gondolkodás titicos útjai. Kovács Győző: így találkoztam a LOGO-val Még a hetvenes évek végén történt, amikor a hazai szakembereknek szinte kötelező volt részt venni a nagy hannoveri CeBIT kiállításokon, ami akkor még nem volt önálló rendezvény, hanem az éves hannoveri kiállításokon épített, a számítástechnika újdonságaival berendezett egyetlen pavilon. Ezek a kiállítások - nagyjából - követték a korabeli szokásokat, a gyárak általában gépeket mutattak be és csak módjával alkalmazásokat. A legnagyobb gépekhez légkondiciotiált környezetre voh szükség, így a kiállítás egyik fő attrakciója a tér közepén felépített, üveggel bekerített és fedett, külön hűtött, szellőzéssel ellátott „gépterem" volt, ahol az európai és amerikai cégek - békésen egymás mellett - állították ki az akkori legnagyobb teljesítményű, több ruhásszekrény méretű számítógépeiket. Óriási megtiszteltetés voh - ha valaki szakmabelit és még nagyobb, ha netán a látogató valamelyik szocialista országból érkezett - az egyik cég bevitt a számítógépek közé, emlékszem, egyszer én is milyen büszkén néztem ki az üvegkalitkából a kint bámészkodó tömegre. Az egyik ilyen korai hannoveri CeBIT kiállításon - még talán arra is emlékezem, hogy az első emeleten - nagy szenzációt keltett, amikor az ember az egyik standon - hírtelen - egy elemi iskolai tanteremben tíilálta magát, ahol a tábla előtt egy tekintélyes tanár állt, fekete talárban, és az angolszász iskolákra jellemző lapos, bojtos fejfedőben. Nem esküszöm meg rá, utólag azt képzelem, hogy a tanár Seymour Papért volt, akit akkor még nem ismertem, de akinek a még egyáltalán nem közismert LOGO-ról szóló lenyűgöző előadása nem csak engem, hanem a stand körül egyre gyűlő nézőket is tapsra késztette. Az előadás egy igazi „salto mortale" volt, tulajdonképpen azt mutatta be, hogy még a legkisebb - talán írni-olvasni sem tudó - gyerekekhez is - a teknőc főszereplésével pillanatok alatt közel lehet hozni mind a számítógépet, mind a program fogalmát, mind pedig a LOGO programozást. Seymour Papert-tel - legközelebb - a nyolcvanas évek elején, talán 1985-ben, Várnában találkoztam a „Children in the Information Age" konferencián, ahol mindketten meghívott előadók voltunk. Némileg irigyeltem is, mert a LOGO előadása ott is óriási sikert aratott, míg ugyanezt a magam „Tömeges tanulás a számítástechnikában" (TVBasic) beszámolójáról közel sem mondhattam el. Papért egy nap alatt a konferencia sztáija lett. Este a vacsoránál - nem véletlenül - egymás mellett ültünk, ahol Papért a LOGO magyarországi alkalmazásáról és népszerűségéről kérdezett. A Neumann Társaságban viseh tisztségem nyomán tudtam, hogy vannak már - főleg Budapesten - LOGO megszállottak, de a LOGO nagy népszerűségéről nem igazán tudtam beszámolni. Egy hírtelen elhatározásból, azt ajánlottam Seymour Papert-nak, mi lenne, ha Várnából Budapesten keresztül térne haza Amerikába, ahol én - még a konferenciáról - megpróbálnék egy LOGO megbeszélést a Neumann Társaságba telefonon összehívni.