Bővebb ismertető
Előszó
Az embert az állatoktól elválasztó legkülönösebb tulajdonság a hiedelmek készítésének képessége. Minden állat, amely él, mozog, táplálkozik, üldöz vagy menekül, rendelkezik tapasztalatokkal. A környezetét alkotó élettelen vagy élő dolgokkal érzékszervein keresztül kapcsolatba kerül, kellemes vagy kellemetlen érzései támadnak, tapasztal, és a legfontosabb tapasztalataira sokáig emlékszik. Mindezt az ember is teszi, hiszen ő is az állatvilág egyik tagja, ezenfelül azonban arra is képes, hogy a közvetlen tapasztalatot kisebb-nagyobb gondolati burokba csomagolja. „Ez a sárgás bogyó kellemesen savanyti, összehtízza az ember száját, de megszünteti egy darabig a szomjtiságot." Ez a kis gondolatcsomag egy hiedelem, amelyet elmondhatunk társainknak, és akkor ők már előre tudják, hogy mi történik, ha megízlelik azt a sárgás bogyót. A gondolati burok létrehozása és beszéddel, írással történő megosztása a környezetről való tudást a közösség birtokába helyezte. Nemcsak társaink, de apáink, nagyapáink, régen élt őseink tapasztalatai is segíthetnek a világ megismerésében. A hiedelmek sokfélék, számosak, és egy közösség annál gazdagabb, annál nagyobb a tudása, minél több hiedelmet képes a tagjai elméjében tárolni. Legalábbis így volt ez régen az archaikus társadalmak közösségeiben.
Modern időkben a beszéden kívül a technika is segít a hiedelmek terjesztésében. A mobil, a tévé, az internet mind arra szolgál, hogy valaki hiedelmét a világról, a társairól, akár saját magáról megossza az emberekkel.
Nem is volna semmi kétségünk a világról, ha a tapasztalati tények gondolati burka mindig szigortian ragaszkodna a tényekhez, de ez még az ősidőkben sem volt így. Az emberek szeretnek mesélni, itt-ott kiigazítják a valóságot, és a legtöbb hiedelmünk pontatlan, esetleg téves, néha kifejezetten káros. Szerencsére a káros hiedelmek előbb-utóbb kiesnek a közösségek készletéből, mert kiderül, hogy pórul jár, aki elhiszi őket. Az ártalmadan és a jó hatású hiedelmet persze sok generáción keresztül őrizhetjük.
Kis létszámú közösségekben ez nem okozott problémát, a hiedelemkészlet elég jól áttekinthető volt, és mindenki értesült róla, ha valaki pórul járt egy téves hiedelem miatt. Napjainkban elképesztő nagyra nőtt a hiedelmek tára. Hét és fél milliárd ember fogad és ad tovább hiedelmeket, egyre nehezebb ellenőrizni, hogy ezek melyike hasznos, melyik káros. Nagyon nagy szolgálatot tesz a társadalomnak mindenki, aki megbízható segítséget ad a hiedelmek kiválogatásában.
Ezt teszi az Index népszerű tudományos rovata is, amelynek már második kötetét forgathatja élvezettel az olvasó, mert az igazán hasznos hiedelmek élvezetesek is.
Csányi Vilmos
Tenczer Gábor vagyok, repülőgépszerelő végzettségű, majd kommunikáció szakon csiszolódott újságíró és blogger, alapvetően természetbolond és túrabubus. Először a magasabb hegyekbe szerettem bele, megjártam a Grossglocknert, a Mont Blanc-t vagy a Kilimandzsárót, aztán amikor három fiam szép sorban túraérett (6-7 éves) korba lépett, a könnyebb, hazai terepre kezdtem koncentrálni. Szinte minden hétvégén túráztunk, a Gellért-hegytől kezdve a legmagasabb hazai csúcsokig, számtalan túraútvonalat ismertem meg, találtam ki és jártam be velük. Fertőző túramániám sikeresen átragasztottam élettársamra, valamint édesanyámra is, aki 80 évesen jelenleg épp a Magas-Tátra sétálósabb részeire készül a túraklubjával. A túrázás, az aktív pihenés, a természetbe burkolózás, az ezzel járó kihívások legyőzése egyfajta életformává vált nálam, ami tapasztalatom szerint sokat segít a hétköznapi életben is. Korábban az élményeimet, útvonalajánlóimat a túrablogomban, majd különböző lapokban osztottam meg, most pedig megpróbálom meghozni a kedvet a túrázáshoz ebben a könyvben is, főleg a főváros környéki kirándulóhelyekre koncentrálva. A természet nevű gyógyszerre ugyanis leginkább a zaklatott városi embernek van szüksége.