Ma is tanultam valamit 2. [antikvár]

Előszó Az embert az állatoktól elválasztó legkülönösebb tulajdonság a hiedelmek készítésének képessége. Minden állat, amely él, mozog, táplálkozik, üldöz vagy menekül, rendelkezik tapasztalatokkal. A környezetét alkotó élettelen vagy élő dolgokkal érzékszervein keresztül kapcsolatba kerül, kellemes vagy kellemetlen érzései támadnak, tapasztal, és a legfontosabb tapasztalataira sokáig emlékszik. Mindezt az ember is teszi, hiszen ő is az állatvilág egyik tagja, ezenfelül azonban arra is képes, hogy a közvetlen tapasztalatot kisebb-nagyobb gondolati burokba csomagolja. „Ez a sárgás bogyó kellemesen savanyti, összehtízza az ember száját, de megszünteti egy darabig a szomjtiságot." Ez a kis gondolatcsomag egy hiedelem, amelyet elmondhatunk társainknak, és akkor ők már előre tudják, hogy mi történik, ha megízlelik azt a sárgás bogyót. A gondolati burok létrehozása és beszéddel, írással történő megosztása a környezetről való tudást a közösség birtokába helyezte. Nemcsak társaink, de apáink, nagyapáink, régen élt őseink tapasztalatai is segíthetnek a világ megismerésében. A hiedelmek sokfélék, számosak, és egy közösség annál gazdagabb, annál nagyobb a tudása, minél több hiedelmet képes a tagjai elméjében tárolni. Legalábbis így volt ez régen az archaikus társadalmak közösségeiben. Modern időkben a beszéden kívül a technika is segít a hiedelmek terjesztésében. A mobil, a tévé, az internet mind arra szolgál, hogy valaki hiedelmét a világról, a társairól, akár saját magáról megossza az emberekkel. Nem is volna semmi kétségünk a világról, ha a tapasztalati tények gondolati burka mindig szigortian ragaszkodna a tényekhez, de ez még az ősidőkben sem volt így. Az emberek szeretnek mesélni, itt-ott kiigazítják a valóságot, és a legtöbb hiedelmünk pontatlan, esetleg téves, néha kifejezetten káros. Szerencsére a káros hiedelmek előbb-utóbb kiesnek a közösségek készletéből, mert kiderül, hogy pórul jár, aki elhiszi őket. Az ártalmadan és a jó hatású hiedelmet persze sok generáción keresztül őrizhetjük. Kis létszámú közösségekben ez nem okozott problémát, a hiedelemkészlet elég jól áttekinthető volt, és mindenki értesült róla, ha valaki pórul járt egy téves hiedelem miatt. Napjainkban elképesztő nagyra nőtt a hiedelmek tára. Hét és fél milliárd ember fogad és ad tovább hiedelmeket, egyre nehezebb ellenőrizni, hogy ezek melyike hasznos, melyik káros. Nagyon nagy szolgálatot tesz a társadalomnak mindenki, aki megbízható segítséget ad a hiedelmek kiválogatásában. Ezt teszi az Index népszerű tudományos rovata is, amelynek már második kötetét forgathatja élvezettel az olvasó, mert az igazán hasznos hiedelmek élvezetesek is. Csányi Vilmos