Számítógépes oktatás [antikvár]

Részlet: BEVEZETÉS Századunk második felének egyre gyorsuló ütemű ipari, technikai és tudományos fejlődése mind sürgetőbben követeli oktatási módszereink korszerűsítését. Az egyetemes emberi kultura mind a művészet, mind a tudomány területén óriási ismeretanyagot halmozott fel, s az oktatási szakember feladata: didaktikai elvek alapján kiválasztani azt a törzsanyagot, mellyel - mint materiális tananyaggal - ifjúságunkat oktatni, nevelni kivánja. Az ismeretek - különösen a természettudományokban - egymásra épülnek, s nem könnyű szelektálni, a lényeget megragadni. Fontos feladatunk, hogy az oktatás folyamán a ma emberét ne lexikális ismeretek halmazával "büntessük", hanem olyan fela-dat- és problémamegoldó készséggel ruházzuk fel, mely biztosit ja a gyors fejlődéshez való alkalmazkodást, valamint az uj ismeretek önálló feldolgozását, "önmagunk és a világ megváltoztatására egyaránt készen kell lennünk" (Marx György: Iskolák a tudományos-technikai forradalomban cl: 87-99 old.) Az egyre több és korszerűbb ismeret elsajátítását az eddiginél rövidebb idő alatt kell biztositanunk, hiszen a tanulmányi idő szociális, közgazdasági és egyéb okok folytán nem emelhető. A korszerű oktató-nevelő munka egyik alapfeladata: Jól kiválasztott, nem nagy terjedelmű törzsanyaggal - csökkentett terhelés mellett - hatékony, készségfejlesztő, korszerű ismeretek átadása a felnövekvő nemzedéknek. E program csak a tanulmányi idő gazdaságos kihasználásával biztositható. - 1 -