A hazai ipari parkok különböző dimenzióban [antikvár]

Napjainkban már ismerősen cseng az ipari park fogalma, és nagyon népszerűek is ezek a létesítmények, habár a varázsuk igen csak megtört. Az 1990-es években, főleg az elején még, mint valamiféle „csodaszerre" tekintettek a települések, mivel az ipari parkokban látták a rendszerváltozás utáni súlyos gazdasági helyzetből való kikerülés egyik legvalószínűbb eszközét. Szinte egymást „elsodorva" versengtek azért, hogy ipari parkjuk legyen, és hogy az ipari park címet megszerezzék. Az, hogy ténylegesen hol jöttek létre, és ami még lényegesebb, hogy mennyire lettek sikeresek, töltötték be „küldetésüket" nagymértékben függ(ött) a lokális adottságoktól és az azokra ható, azokat befolyásoló, úgymond külső politikai, gazdasági és társadalmi tényezőktől. Kiváltképp fontosak voltak a közlekedési kapcsolatok és azok beintegrálódása az adott térség, illetve tágabban az egész ország és/vagy egész Európa közlekedési hálózatába. Ráadásul, a telephelyválasztáson kívül, a közlekedési adottságok, a közlekedési hálózatok milyensége az ipari parkok későbbi fejlődését és fejlesztését is számottevően determinálta. Ez pedig a magyar ipar területi folyamatait, az ipar térszerkezetét sem hagyta érintetlenül az elmúlt évtizedekben. Ennél fogva nem véletlen, hogy 1989 után markáns térbeli átrendeződés ment végbe az ipar struktúrájában. A könyv elsődleges célja az ipari parkok, a közlekedési kapcsolatok és az ipar térszerkezete közötti összefüggések bemutatása. Az itt közreadott tanulmányok döntő hányada más-más megközelítésben és közvetlenül vagy közvetve ugyan, de elsődlegesen az ipari parkokra és közlekedési kapcsolataikra fókuszál, hogy feltárja a közöttük levő bonyolult kölcsönhatásokat. További adalékokat szolgáltatnak részben ehhez is az ipari parkokat, valamint az iparban, területi folyamataiban és a regionális gazdasági fejlődésben betöltött szerepüket ismertető fejezetek.