A magyarországi papíripar története [antikvár]

Kiadói borító szakadozott, foltos. Lapélek foltosak.
Előszó "Az íróanyagnak köszönhetjük azt, hogy emberként tudunk élni, értékes gondolatainkat az utókorra hagyhatjuk" - írta Plinius kora íróanyagáról, a papiruszról. Megállapítása korunk íróanyagára - a papírra - fokozottabban érvényes. Mai szellemi és anyagi műveltségünk, társadalmi szervezettségünk épülete a papírt nem nélkülözheti. Öröklött tudásunkat ez az íróanyag mentette meg az idő semmisítő kezétől, a papír segítségével gyarapíthatjuk tovább ezt az örökséget, és a papír felhasználásával hagyományozhatunk sok mindent az utókorra. A szóbeliség laza társadalmi kapcsolatait az emberiség, fejlődése során részben a papír alkalmazásával szilárdította meg, és a papír segítségével építette ki a ma fejlett társadalmi szervezetét. A papír azonban kultúra- és igazgatás-alakító szerepén kívül, az élet egyéb területeire is behatolt. Az ipar, fejlődése során, ezt az anyagot éppúgy felhasználta, mint például az egészségügy. Illő tehát, hogy a papír, amely haladásunkat hazánkban eddig némán szolgálta, most egyszer önmagáról is, korábbi életéről, múltjáról beszéljen. Ezúttal azonban csak magyarországi szereplésével, a magyarországi papírkészítés történetével foglalkozhatunk. Az így kialakuló kép azonban érthetetlen lenne, ha kiszakítanánk az általános fejlődésből. Ezért szükséges, hogy röviden áttekintsük azt az utat, amelyet a papír születésétől kezdve megtett addig, amíg a mi életünkbe be nem kapcsolódott, és meg kell ismerkednünk a papír történetének további útjával, személyeivel is.