Élet - Hivatás [antikvár]

Az „Életutak" összefoglaló címmel jelezhető könyvsorozat tizenkettedik kötetét tartja kezében a tisztelt olvasó. A Horn János szervezői-szerkesztői buzgalmát és erényeit dicsérő kötetek kezdetben „Egy szakma tündöklése és hanyatlása...", majd „Ahogy én láttam..." később pedig „Életpályák?, illetve „Életek - Utak" címmel jelentek meg. Végül, a 2002-ben indult sorozat elnyerte mai, már „logo"-ban is megtestesült címét: „Életutak!'. A földtan, a bányászat, az energetika, a környezettudomány, a földrajz, a geofizika, a meteorológia, a talajtan, a kartográfia és még számos tudományterület és szakma kiváló képviselőit megszólaltató életrajzi írásokat tartalmazó „sárga könyvek" széleskörű népszerűségre tettek szert. Jómagam, és - tapasztalatom szerint - sok kollégám is, örömmel és érdeklődéssel forgatjuk őket. Az előző kötetek némelyike nagyjából egységes, homogén tematikájú volt, amennyiben a bennük szereplő kiváló szakemberek valamely szűkebb tudományterület, vagy a kutatás valamely nagyobb „fellegvárának" képviselői voltak. A jelen kötet viszont éppen a sokszínűségével emelkedik ki a korábbiak sorából. Megszólal itt az arab olajvidékeken sikereket aratott egyetemi docens, a villamosmérnök, aki a Magyar Villamos Művek egykori vezetője és a Magyar Villamosenergia Ipari Rendszerirányító Rt. vezérigazgatója is volt, a bányamérnök egyetemi tanár, aki önmagát - túlzott szerénységgel - „robbantómester"-ként titulálja, a geológus, műegyetemi tanár, a bányaművelő mérnök, akiből szintén egyetemi tanár lett, és a Magyar Állami Földtani Intézet igazgató székéből nyugállományba vonult geológus.