Lakás '98 [antikvár]

A magyarországi lakásügy jMagyarországon a lakáshelyzet továbbra is társadalmi feszültségekkel terhes. Ma már nem a lakáshiány tekinthető a legfontosabb problémának, hanem a lakással kapcsolatos terhek gyors növekedése, a lakáshoz jutás pénzügyi nehézségei (a magas infláció hatása a hiteltörlesztésre, a támogatási rendszer ellentmondásai), a lakásminőséggel kapcsolatos gondok (a privatizált bérlakásállomány leromlottsága), a lakásállomány összetétele és területi elhelyezkedése (a szabadon bérelhető lakások hiánya, a speciális szükségleteket kielégítő lakásállomány szűkössége, a társadalmi szegregáció felgyorsulása), a non-profit lakásépítő szervezetek hiánya.A lakáspiacra való bejutás, az első önálló lakás megszerzése túlságosan nehéz. A lakásállomány fenntartása felújítása fokozódó elmaradást mutat, a folyamatos lakáskiadások a jövedelmeknél jóval nagyobb ütemben emelkednek. A felépült lakások jelentős hányadának jellege és területi elhelyezkedése nem felel meg a lakosság igényeinek.A szociális lakásépítés úgy szűnt meg, hogy ezzel párhuzamosan nem módosult az erre a célra rendelkezésre álló eszközök felhasználásának mikéntje, nem jött létre egy, a piacgazdasággal konform, a régi helyébe lévő új forma.LakásépítésA lakásépítés volumene jelenleg nem elegendő a lakásállomány mennyiségi és minőségi szintentartáshoz, mert ennek minimálszintje" négy lakás/1000 fő fajlagos értékben határozható meg. Ennek a szintnek az elérése évi 40-45000 lakás felépítését jelentené, ám a ténylegesen felépített lakások száma 1990 óta máig elmaradt ettől.Mindez negatívan hat a gazdaságra, hiszen a lakásépítés más iparágak termékeit használja fel. A fellendülő lakásépítés a többi iparág felé is növekvő keresletet jelentene, és csökkentené a foglalkoztatási gondokat.A lakásépítés ügye ma már nem elsősorban mennyiségi probléma, nem a lakások számának növelése az elsőrendű szempont. Az új lakások építését a gazdasági és társadalmi változások miatti szükségszerű helyváltoztatás, tehát a fentieken túl az avulás, a rossz és gazdaságosan nem javítható minőség, valamint a mobilitási igény teszi szükségessé.LakásfenntartásA mintegy 4 millióra tehető lakásállomány elmúlt évtizedekben elmaradt felújításainak költsége 500 milliárd forintra becsülhető. A kialakult helyzetet tovább nehezíti, hogy az átgondolatlan lakásprivatizáció során olyan tulajdoni arányok alakultak ki, amilyenek tőlünk nyugatra sehol nem találhatók Európában, s ennek következtébenlene, problémáiaz önkormányzati, közösségi, ill. állami lakások aránya a 10-15 százalék alá csökkent.A felújításra szoruló lakások döntő része vegyes, magán- és önkormányzati tulajdonban lévő társasház. A lakásprivatizáció után előállott jogi káosz következtében a természetes személyekből" álló társasház-tulajdonosi közösségek képtelenek ellátni fenntartási feladataikat. Az öreg városrészek rehabilitációját ellehetetlenítette az a tény, hogy a tömbméretű átépítések és a beépítés szerkezetére is kiterjedő korszerűsítési műveletek a kialakult tulajdonviszonyok következtében nem valósíthatók meg. Ha a társasházi lakóépület-felújítás működőképes mechanizmusát nem sikerül megteremteni, akkor rövid időn belül nagyvárosaink egész lakónegyedei válhatnak nagy mértékben leromlottakká. Olyan belső adósságot halmozhatunk fel az elmúlt évtizedek során az épületfenntartás és épületkorszerűsítés elmaradásával, amivel egyre nagyobb arányban megterheltük a jövőt.1960 és 1985 között mintegy 2 millió ember költözött iparosított, elsősorban panelos építési móddal épített lakótelepi lakásokba. A lakóépületek belsőépítészeti, épületgépészeti kialakítása fokozatosan elhasználódott, leromlott. Az épületek energiaellátása korszerűtlen, pazarló. Az értékes területen fekvő, jó minőségű épületszerkezetekkel rendelkező lakások viszonylag kevés ráfordítással korszerűsíthetők, és egyidejűleg jelentős energiamegtakarítás érhető el. Olyan pénzügyi konstrukció kialakítása szükséges, amely érdekeltté teszi a tulajdonosokat, lakókat a korszerűsítések, felújítások tömeges, energiamegtakarítást eredményező elvégzésében, melynek révén ezek a lakások piacon tarthatók, és ezáltal is növelhető a lakásmobilitás.FinanszírozásA lakásépítés és -felújítás fellendítése hozzájárulhat a gazdaság élénkítéséhez, mivel ez a tevékenység alacsony importtartalma miatt nem jár a fizetési mérleg romlásával.Olyan lakáspolitikát kell megvalósítani, hogy hosszú távon enyhüljenek a lakáshelyzet társadalmi feszültségei. El kell érni, hogy a lakáskiadások aránya a GDP-hez mérten ne csökkenjen tovább. A lakásépítés és felújítás élénkítésével mérsékelni kell a lakásállomány területi elhelyezkedése, valamint a lakossági igények közötti ellentmondásokat, enyhíteni szükséges a belső szerkezeti feszültségeket.A lakhatás költségeit továbbra sem tartalmazzák a bérek, az első lakás megszerzése olyan, az életpálya során egyszer előforduló kiadást jelent, amit kizárólag előtakarékosságból nem lehet finanszírozni. Ezért a lakásszektor működéséhez szükséges források egy részét a központi költségvetésből kell megteremteni a lakás-