Órák [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Az Idő, mint valami parttalan, forrás és torkolat nélküli folyam hömpölyög, s mi ebben a megfoghatatlan áradatban pontokat akarunk kijelölni, időtartamokat kicövekelni. Az időt érzékelhetővé, mérhetővé barátunkkal és ellenségünkkel, az órával tehetjük. Barátunk, mert életünk elrendezésében, és ellenségnek érezzük, ha felkelésre, munkába sietésre nógat bennünket. Időmérésünk ősidők óta csillagászati jelenségekhez igazodik; a Nap látszólagos járását figyelve alkották meg kezdetben a napórákat. A társadalom fejlődésével a városi élet, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, az üzleti élet és ezernyi más feladat megkívánta az időmérés kifejlesztését. A napot - általában - 24 órára, az órákat percekre, a perceket másodpercekre osztották. Kialakultak az éjszaka is használható órák. Később, a középkor végi városokban, toronyórák ütései figyelmeztették a polgárokat az idő múlására.