Telítetlen poliészter gyanták [antikvár]

Ma már természetesnek tűnik, hogy a több kettős kötést tartalmazó fonalmolekulákat egymással kopolimerizáció útján össze lehet kémiailag kötni, és ezúton térhálós szerkezetű, hőálló, vegyszerálló, kemény gyanta jön létre. Az a felismerés azonban, amely szerint telítetlen poliészterek ily módon való térhálósításával igen jó tulajdonságú műanyag nyerhető, 1937 körül - amikor az eljárást szabadalmaztatták - valóban új és egyben zseniális volt. A térhálósított telítetlen poliészter gyanta termékek szilárdsága azonban számos területen nem felelt meg a követelményeknek; a folyékony gyanta ugyanakkor jó impregnáló tulajdonságát mutatott keményítés előtt; számos anyaghoz jól tapadt, és nyomás nélkül keményíthető volt. Ezek a tulajdonságok predesztinálták arra, hogy szálas anyaggal erősítve, alkalmas legyen különféle nagyszilárdságú iparcikk egészen nagy méretben történő előállítására is. Erősítő vázanyagként üvegszálat kezdtek alkalmazni. A finom üvegszáltermékek gyártása és műanyagipari alkalmazása új korszakot jelentett az üvegiparban is.