Iparosok olvasótára 1901/1-7. [antikvár]

Kelet-Ruméliával egyesűlt Bulgária tudvalevőleg Európa legfiatalabb állama. Önállóságát, melytől az ozmán uralom a XIV. században fosztotta meg, az európai nagyhatalmak szerezték vissza 1878-ban. Ez időpontig Bulgária a Kelethez tartozott, nem csupán geográfiái szempontból, hanem ama fogalmak szerint is, melyek élesen megkülönböztetik a nyugati czivilizácziót a keletitől. Az állami újjászületés óta azonban beigazolódott, hogy a bolgár nemzet rendelkezik mindazon szellemi és vérmérsékleti tulajdonságokkal, melyek szükségesek ahhoz, hogy a haladó nemzetek közé soroztassék. Fölszabadulva az anyagi és az értelmi elnyomatás alól, szinte meglepő az a gyorsaság, melylyel a reá váró feladatot: összekötő kapocs lenni a Nyugat és a Kelet között - megoldani törekedik. Minden részrehajlás nélkül konstatálhatjuk, hogy a bolgár népben rendkivüli fogékonyság van a kultura iránt. A Balkán-félsziget szláv törzsei közt a bolgár a legagilisebb. Az ötszázados elnyomatás a nemzeti erőt nem degenerálta, hanem inkább konzerválta s csak politikai függetlenségre volt szüksége, hogy évszázadok mulasztásait helyrepótolja. Ez iparkodásához megfelelő alapot nyújt az ország földjének gazdagsága, mely képessé teszi, hogy modern államélet és a kultura tetemes kiadásait elviselje.