Iparosok olvasótára 1904/1-10. [antikvár]

Részlet az 1. füzetből: Bevezetés. A szerencsétlen mohácsi ütközet négyszázéves szolgaságot zúdított a magyar nemzetre; mert evvel mintegy kiestünk a történelem kegyéből és az ellenkező szerep jutott nekünk osztályrészül, mint a minő a honalapítástól volt „Nemzeti nagylétünk, nagy temetőjé"-ig. A magyarnemzet hősi és félelmetes kardja döntő súlyú volt - ha szabad ezen időre vonatkoztatva ezen kifejezéssel élni - az európai politika mérlegében: királyaink - volt idő midőn diktálták a politikát Európának és csinálták a történelmet; visszautasítottak, és ha kellett levertek minden beavatkozást nemzeti ügyeinkbe, szembeszállottak az azon idők legnagyobb földi hatalmasságával, a pápával; kiverték az országból a keleti és a nyugati császárok hatalmas seregeit; tönkreverték a bessenyő, a tatár és a török rabló hordáit. Legyőzték a hatalmas Velencét, a büszke "Signorinát", békét diktáltak neki, de mint lovagias ellenség meg nem alázták porig, pedig módjukban volt. Az Igazságos Mátyás fogadja Európa és Ázsia legelső fejedelmeinek követeit és félelmes hatalmassággá emeli Magyarországot és mint előde Nagy Lajos kiterjeszti hazánk határait, hogy „három tenger mossa" azt. És mit hozott reánk Mohács? Elvesztettünk mindent e négyszázéves küzdelemben; elvesztettük állami nemzeti öntudatunkat. És a kishitűség vett erőt rajtunk, elvesztettük bizalmunkat a független magyar nemzeti államban. Azóta nincsen igazi nemzeti életünk, mert az csak gazdasági uzsoráskodás és szatócskodás belső, házi vergődés csupán.